Tódor,az autodidakta kutya

Néhány napja Bibi új feladatot talált ki magának a sétához készülődés idejére.:)Amíg a hámot adom rá,addig a kulcscsomómat mindig leteszem a kőre. Rájött,hogy nagyon szórakoztató,ha a plüss egérnél fogva a szájában tartja a csomót,ameddig én a hámmal szöszögök.:) Mivel így a legkönnyebb bármire megtanítani,hogy megerősíti az ember azt a mozdulatot,amit saját magától is többször elvégez,ezért a többedik alkalomnál nagyon megdícsértem,és azóta már tudatosan csinálja,és a felszerszámozás végeztével a kezembe ejti a kulcsokat.:)

Tódor alapvetően már nem féltékeny Barnabeere,de ha bármi miatt megdícsérem őt,akkor neki is meg kell csinálni ugyanazt,hogy ne maradjon ki semmiből.

És itt jött a probléma: csak egy kulcs volt,ő nem tudta utánozni Bibit. Annyira büszke vagyok rá,mert megoldotta a feladatot. Barnabás póráza is a földre kerül,amíg öltözködünk,hát ő meg fogja azt a kulcs helyett.:)))) Tudom,hogy ez nem tűnik nagy dolognak,de ha jól belegondolunk,akkor mégis az.:) Az okos kis fejével milyen ügyesen összerakta a történetet.:)

Mivel már mindegy,hogy mennyire vesznek hülyére...

...ezért a mai sétán tökéletesítettem a tereprendezési technikámat a tacskók kényelme érdekében. Oldalirányba haladtam úgy,hogy közvetlen egymás mellé tettem a lábaimat,így a nyomok egy lábfejnyi széles ösvényt alkottak.Körbehaladtam az egész terecskén,apró kitérőket téve a fákhoz,bokrokhoz,nehogy ingerszegény legyen a környezet,amit bejárhatnak.:-) Letettem őket,és megállapítottam,hogy tökéleteset alkottam,végigjárták az egész területet,és láthatólag meg voltak elégedve a munkámmal.:) Ilyen utakat csináltam.:-)



Néhány napja

szerves részét képezzük Zugló látványosságainak. A tacskók és én. Mert akaratomon kívül két kis színész palántát (mit palántát,zsenit)melengetek a kebelemen,a szó legszorosabb értelmében.:) Ugyanis első menetben a sózás miatt tüntettek,próbálták egyszerre felemelni mind a négy lábukat,dacolva a gravitációval. Így gondos gazdiként a kapun kilépve hónom alá csaptam őket,elsétáltam velük az utca végéig,ahol a téren friss hó van,és ott raktam csak le őket,hazaúton szintén emberi meghajtással közlekedtek Blaha Lujzáék.:-) Már ezzel osztatlan sikert arattam a suliba érkező gyerekek és szüleik körében. Mára azonban még egy szinttel feljebb lépett a "Csináljunk hülyét a gazdiból!"műsor. A friss hóig való utaztatás maradt,ámde ne gondoljam,hogy ilyen hidegben bármit is csinálnak,amíg a hasuk beleér a hőba,azon kívül,hogy mindketten ülnek,és nagyon szerencsétlen arccal bömbikélnek,tányérnyi szemeket meresztve rám. Úgyhogy miélőtt valaki hívta volna az állatvédőket,behódoltam a két kis rohadéknak,és az arra járók nem kis örömére letapicskoltam a havat egy másfél négyzetméternyi területen,amit ők vacogva végignéztek,természetesen a hónom alól,majd az emigyen előkészített részen szuperszonikus sebességgel elvégezték a dolgukat(tehát kamu,hogy ehhez jó időben órákat kell szaglászni),és visszamásztak a karomba,ezzel jelezve,hogy igénylik a mihamarabbi hazaszállítást.:-) Volt,aki annyira röhögött,hogy potyogott a könnye...