Mai napom

Remélem most már különösebb bakik és gondok nélkül véget ér!
Már reggel éreztem,hogy ez az a nap,mikor ki se kéne kelnem az ágyból,ezzel tennék legjobbat mindenkinek...

Reggeli sétánál egy nő megalapozta a hangulatomat. Viszem a két kutyát,kezemben a kakaszedő zacsik,Lili megáll pisilni,mikor befejezi,indulnánk tovább.Mire anyuka -aki csak erre várt,már topogott az autója mellett,amivel egyébként a füves területen parkolt- rám szól,hogy össze kéne szedni...
-Mit?A pisijét???És mégis hogyan gondolja,itassam fel szivaccsal? Egyébiránt én vagyok az egyetlen az egész környéken,aki össze szoktam szedni a kutyáim után a piszkot,amint látja most is itt van a kezemben a zacskó.
-Akkor szóljon a többi kutyásnak!
-???
-Szóljon a többieknek,mert nem szeretek kakába lépni!
-Maga szerint tényleg az én feladatom lenne ez?

Erre már nem mondott semmit,vagy nem hallottam,mert gondoltam,hogy jobb lesz,ha odébbállok,mert egy bizonyos szint alatt nem tudok még vitázni se. A jó vitához is partner kell...
Így kezdődött,aztán ilyen stílusban is folytatódott a napom.

Hazafelé meg akartam venni a bérletemet,de nem maradt nálam készpénz,sebaj,majd fizetek kártyával. Odaadom a pénztáros nőnek a kártyát,bedátumozza a bérletszelvényt,kitölti az Áfás számlát,majd húzza le a kártyámat,és látom,hogy torzul az arca...
-Hölgyem,tudja,hogy lejárt a bankkártyája?
-Maga szerint ha tudnám,akkor próbálnék vele poénból fizetni?

Ezek után hazaérek,és az előszobában a polcon fekszik Micó és csak egy szeme van.Mert a másikat ki se tudja nyitni...

Futás az állatorvoshoz,ahol persze szintén nem tudok fizetni...De szerencsére nincs nagy baj,kötőhártya gyulladás,csepegtetni kell.

Még valami? Nem teregetek,mert nyilván a fregoli is a fejemre szakadna.:)

3.

A harmadik cica érkezését egy nem túl örömteli esemény váltotta ki. Micó cicánk ugyanis meglépett a konyhaablakon keresztül.Az volt az egyetlen nem macskabiztossá tett ablak a lakásban,mert a konyhába nem mehettek be a tesók. De akkor éjszaka Micó mégis beszökött valahogy,és mi nem vettük észre.:( Napokon át kerestem,ráadásul egyedül,mert párom külföldön dolgozott. Vittem a kedvenc jutifaliját a csörgős dobozban,több száz plakátot ragasztottam,adtam fel hirdetést neten, a kerületi újságban, mindenhol,ahol lehetett.Ha hajnali kettőkor hívtak,akkor magamra kaptam valamit és rohantam a szállítóval,hátha tényleg őt látták.Bejártam a kerületet,megismertem a környék összes kóbor és nem kóbor fekete-fehér cicáját. De őt csak nem találtam.
Kedvesem hazajött,meghánytuk-vetettük: Murphy törvénye,ha hozunk egy új cicát a házhoz,akkor előkerül a régi.

És ezt a kis gyönyörűséget találtuk a neten egy gazdikereső rovatban.:) Szerelem első látásra,már aznap mentünk is érte.:) Bagira lett a becsületes neve,kicsit hosszabban: Apaszerelme. :)
És az érkezése után nem sokkal ,több átbőgött éjszaka és nappal után egyszer csak kinéztem az ablakon,és Micót láttam elszaladni a szomszéd iskola kertje felé,ott ült az ablakunk alatt,csak megijedt a mozgástól. Én eldobtam mindent,ami a kezemben volt,ész nélkül rohantam ki az utcára egy szál köntösben,az adrenalintól vezérelve átmásztam egy kerítésen,mivel annyira félt,hogy nem mert közelebb jönni,hogy benyúlva elérjem. A sokkos macskával a hónom alatt visszamásztam az utcára, utólag visszagondolva halvány fogalmam sincs róla,hogy hogyan sikerült. Közben persze már bőgtem,mint az árva szamár-immáron örömömben-,taknyam-nyálam egybefolyt,Micó csak lapult a karomban,meg se mert mozdulni.Hálát adtam az égieknek,hogy nem jött arra senki,majd közvetlenül ezután rájöttem,hogy mégiscsak jó lenne,ha jönne valaki,mondjuk egy lakó a házból,mert a kulcsomat azt bent hagytam kapu zárjában:belül.
Telefon,az bent a lakásban.Kaputelefon,az nem jó. Illetve egyetlen lakónál működik,szegény öreg szomszédnéninknél,aki közel jár a nyolcvanhoz. És azt még nem említettem,hogy majdnem éjfél volt,mikor a Micó-jelenést megpillantottam.Úgyhogy kénytelen voltam felcsengetni szegény nénit,aki jól fogadta a zaklatást,mikor meglátta az egy hónap után előkerült Micót,bár rögtön azt mondta,hogy ő ugyan meg nem ismerte volna a cicát,mert ő egy nagydarab macskára emlékezett,Micó pedig csont-bőrre soványodott a négy hét alatt. De az a lényeg,hogy előkerült.:) Három napig a szekrény alatt gubbasztott,csak úgy evett,ha oda bemásztam utána,de aztán elmúlt a rettegés,újra beilleszkedett az immáron háromra bővült macskacsapatba.:)

1. és 2.

Avagy Kefír és Micó. Ők az őslakosok a macskabirodalomban. Az elmúlt évek alatt sokat tanakodtunk,hogy melyikünk is szeretett beléjük jobban,és ki döntött úgy,hogy megmentjük őket az elaltatástól. Most már úgy gondolom,hogy mindegy. Akkor végleg eldőlt a mi sorsunk is az övékével együtt.:) Kefírke teljesen hófehér kislány,természetesen ivartalanítva. Ezt a jövőben nem is említem,nálunk az összes állat ivartalanítva van,mivel nem kívánunk feleslegesen szaporítani,mikor így is annyi kóbor állat él az utcákon.:( Micó pedig egy fekete-fehér exkandúr,fekete rosszaságfolttal az orrán,és fekete sisakkal a fején. Velük kezdődött. Az első percben szerelembe estünk,és fontos volt mindkettőjüket elhozni,mert egyedül unatkoztak volna.:)

Nekem ők voltak az első szobacicáim,gyerekkoromban ugyan volt macskánk,de szigorúan a kertben lakott mindegyik,sose kerültem velük szoros kapcsolatba. Náluk tapasztaltam meg először,hogy milyen jó dolog egy doromboló szőrgombóccal együtt aludni. Őket láttam először felnőni úgy,hogy szinte minden pillanatot nyomon követhettem.Náluk figyeltem fel először,hogy nekik is különböző a személyiségük,egészen másképp reagálnak dolgokra,különböző módon fejezik ki a szeretetüket és a nemtetszésüket is. Náluk kezdtük elsajátítani a macskaalattvaló szerepkört.:) Azóta persze rájöttünk,hogy ez végtelen folyamat, sose fogjuk őket kiismerni,de szorgalmasan próbálkozunk vele.:)