2011. február 28., hétfő

Nem vagyunk egyformák

Kutyakozmetikus hölgy vásárló szeretett volna a minap talpnyíró ollót vásárolni.
Értem én,hogy nem mindig megy a bolt,és drágák a szerszámok,de az is lehet,hogy a 22-es csapdájával állunk szemben. Mert mikor meglátta az árát az ollónak,akkor azt mondta,hogy mégse kéri,a gazdik úgyse azt vizsgálgatják otthon,hogy ki lett-e vágva a szőr a kutya talpából...
Hát,először is remélem,hogy azért sok gazdi van,aki néha megvizsgálja a kutyája talpát,tehát észreveszi,ha szőrös maradt,és ezzel egy időben keres egy másik kozmetikust,tehát csökken a bevétel,amiből ollót lehet venni...A szerszám hiánya és a hanyagság hozza magával a vendégek számának csökkenését,tehát még kevesebb pénz marad a vásárlásra...
De ne csak az anyagi oldalát nézzük,mert az csak az érintett embernek rossz. Nézzük azt az oldalát,hogy az a kutya,aki említett kozmetikus kezébe kerül,mit sem tehet arról,hogy válság van.Neki csak fáj a kis talpa,mert összeragadt benne a szőr,kimarta a sós lé télen,beleragadt a bogáncs... Ő csak jól szeretné érezni magát,és nem tud egyedül másik kozmetikust keresni,ha a gazdája nem veszi észre a mulasztást...

Én a magam részéről akkor is szeretek jól,precízen dolgozni,ha senki nem is nézi meg az eredményt.Magam miatt. És kozmetikusként a kutyák miatt.

2011. február 14., hétfő

Kicsapták a biztosítékom...

Ma reggel a villamoson történt. Az első ajtónál (megjegyzem nem volt tömeg) állt egy nő,a genetikailag boldogtalan fajtából. És felszállt egy vak férfi fehér bottal és egy gyönyörűséges fekete labrador vakvezető kutyával.Rögtön leült a gazdája lábához,eközben véletlenül hozzáért-hangsúlyozom:éppenhogycsak hozzáért-fentebb említett nő lábához,aki azonnal elkezdett ordítani,minősíthetetlen stílusban,hogy micsoda paraszt( mármint a világtalan férfi),és hogy képzeli,hogy egy ekkora rohadt,mocskos döggel fel mer szállni a villamosra.

Többek megemlítették,hogy egy vakvezető kutyáról van szó(én megemlítettem,hogy bármilyen más kutyáról is szó lehetne,ha a gazda betartja az utazás szabályait),mire a nő tovább ordított,hogy őt nem érdekli,hogy vakvezető,mert az ilyen elégedjen meg a fehér botjával,mert a koszos dögtől ő nem tud nyugodtan utazni...

És itt,ebben a szent pillanatban nekem elszakadt a cérna,kicsapódott a biztosíték,és a következő szöveg hagyta el a számat:
-Soha nem szoktam átkozódni,vagy rosszat kívánni másnak,még az ellenségemnek se,de most teljes szívemből kívánom,hogy saját bőrén tapasztalja meg,hogy milyen érzés vaknak lenni,kitéve az ilyen idegbeteg emberek mocskolódásának! És most jobban teszi,ha leszáll,és megvárja a következő villamost,vagy gyalogol,hogy ne zavarja senki,mert ha nem teszi meg,akkor én fogom lelökdösni a kocsiról,és tartok tőle,hogy az emberek mellém fognak állni!

És elindultam felé.Azt hiszem,hogy az arcomra lehetett írva,hogy meg is fogom tenni,mert villámgyorsan elhagyta a villamost,aztán lentről kiabált tovább.

És szegény férfi a hűséges társával megköszönte... A többi utassal együtt szégyelltem magam az ilyen embernek nem nevezhető lények helyett is...

2011. február 10., csütörtök

Mai napom

Remélem most már különösebb bakik és gondok nélkül véget ér!
Már reggel éreztem,hogy ez az a nap,mikor ki se kéne kelnem az ágyból,ezzel tennék legjobbat mindenkinek...

Reggeli sétánál egy nő megalapozta a hangulatomat. Viszem a két kutyát,kezemben a kakaszedő zacsik,Lili megáll pisilni,mikor befejezi,indulnánk tovább.Mire anyuka -aki csak erre várt,már topogott az autója mellett,amivel egyébként a füves területen parkolt- rám szól,hogy össze kéne szedni...
-Mit?A pisijét???És mégis hogyan gondolja,itassam fel szivaccsal? Egyébiránt én vagyok az egyetlen az egész környéken,aki össze szoktam szedni a kutyáim után a piszkot,amint látja most is itt van a kezemben a zacskó.
-Akkor szóljon a többi kutyásnak!
-???
-Szóljon a többieknek,mert nem szeretek kakába lépni!
-Maga szerint tényleg az én feladatom lenne ez?

Erre már nem mondott semmit,vagy nem hallottam,mert gondoltam,hogy jobb lesz,ha odébbállok,mert egy bizonyos szint alatt nem tudok még vitázni se. A jó vitához is partner kell...
Így kezdődött,aztán ilyen stílusban is folytatódott a napom.

Hazafelé meg akartam venni a bérletemet,de nem maradt nálam készpénz,sebaj,majd fizetek kártyával. Odaadom a pénztáros nőnek a kártyát,bedátumozza a bérletszelvényt,kitölti az Áfás számlát,majd húzza le a kártyámat,és látom,hogy torzul az arca...
-Hölgyem,tudja,hogy lejárt a bankkártyája?
-Maga szerint ha tudnám,akkor próbálnék vele poénból fizetni?

Ezek után hazaérek,és az előszobában a polcon fekszik Micó és csak egy szeme van.Mert a másikat ki se tudja nyitni...

Futás az állatorvoshoz,ahol persze szintén nem tudok fizetni...De szerencsére nincs nagy baj,kötőhártya gyulladás,csepegtetni kell.

Még valami? Nem teregetek,mert nyilván a fregoli is a fejemre szakadna.:)

2011. február 6., vasárnap

Mirandás süti

Hozzávalók a tésztához:

9 db tojás
9 evőkanál porcukor
3 evőkanál kakaópor
1/2 dl étolaj
1 csomag sütőpor
6 evőkanál finomliszt

A tojások sárgáját habosra kavarjuk a porcukorral,majd hozzátesszük a kakaót és az olajat, a lisztet és a sütőport,és a csomómentes masszába beleforgatjuk a tojásfehérjék keményre felvert habját. Az egészet kilisztezett-kivajazott tepsibe öntjük,és megsütjük.

Hozzávalók a krémhez:

20 dkg porcukor
25 dkg margarin (én 20 dkg vajat használtam)
25 dkg túró (nálam 30 dkg került bele)
1 csomag vaníliás cukor

Először a margarint keverjük ki alaposan a porcukorral,majd hozzátesszük a többi hozzávalót is,és a már kihűlt tészta tetejére kenjük. (Fontos,hogy a tészta valóban kihűljön,mert különben megolvad a vaj,és csúnya lesz a süti.)

Hozzávalók a mázhoz:

7 dl Mirinda (vagy Fanta) szénsavas üdítő
2 csomag vaníliás pudingpor (főzős)
cukor a puding használati utasítása szerint (a kevesebb is elég,mert az üdítő is édes)

A pudingport felfőzzük az üdítővel,kicsit hűlni hagyjuk,majd a túrós krém tetejére kenjük. Nem szabad túl sokáig várni a kenéssel,mert ha teljesen kihűl,akkor nem lehet szépen eloszlatni.


Ismét jó étvágyat kívánok hozzá!:)






2011. február 4., péntek

Döntés

Megszületett a döntés. Akik már eddig is dilinyósnak,vagy valami ennél is csúnyábbnak tartottak minket,azok most ne olvassák tovább a bejegyzést,mert senkinek nem akarok magas vérnyomást, agyvérzést, szívinfarktust vagy egyszerűen csak sárgaságot okozni,ez utóbbit nem májprobléma miatt...


Tehát: eldöntöttük,hogy lesz egy kilencedik cicánk is.:) Méghozzá egy Maine Coon.Nem kapkodjuk el,kivárjuk az igazit,de biztosan szaporodik a család.Remélhetőleg néhány hónapon belül. És most,hogy eldöntöttük,már alig várjuk.:)