Miért lenne nálunk bármi is egyszerű?!

Tegnapra terveztük a két vörös dög, Gordi,és Bercus ivartalanítását. Gordival akartunk kezdeni,mert Barka után ő a legmindenlébekanalabb a csapatban,nem akartuk,hogy zavarjon golyótlanítás közben.

Tegnap előtt, szépítkezés közben mindkettőjüknél ellenőriztem a mogyorókat,mert rejtett here esetén ugye a has felől kell műteni,azt mégse lehet az ebédlőasztalunkon megcsinálni...

Tegnap előtt még minden a helyén volt...

Aztán Gordikám megkapta a szurit,szépen leborotváltuk a kis zacsiját,és nem találtuk az egyik mogyeszt...

Gyors körtelefon,hogy járt-e már így valaki. A válasz: Igen,de ott sikerült leimádkozni a golyót a helyére.

Kb.25 percen keresztül nyomkodtuk,rázogattuk,masszíroztuk a magatehetetlen cicát,persze a golyóbis ragaszkodott a has felőli zsírpárnák közé beágyazódott helyzetéhez...

Úgyhogy feladtuk.

Megcsináltuk Bercike töketlenítését,vele szerencsére nem volt semmi komplikáció, megbeszéltünk egy új időpontot,azt már a rendelőbe,hogy ha megint elvándorol,vagy addig nem is jön elő a golyci,akkor is meg tudjuk csinálni a műtétet.

Elment a dokim,a remek altatási módszerének köszönhetően a cicák negyed óra múlva már szaladtak, Gordi felugrott az ölembe,próbaképp megmogyoróztam,és ott volt mindkét bogyó.........

Nem is fűzök hozzá már semmit... :D

Bűvös hatos

A tegnapi méreckedésnél megállapításra került,hogy a Béres cica cseppektől megnövekedett étvágya miatt Berlioz végre átlépte a 6 kg-os határt! Mostani súlya 6,1 kg. :D
Igy már 10 dkg hús is található a 6 kg csonton. :)

Kávézó macskákkal

Ma a macskás csapattal elmentünk megnézni. Bár az utolsó pillanatig tartottam magam,hogy ebben a programban nem fogok részt venni,de mégis elmentem,senki ne mondhassa,hogy úgy alkotok véleményt valamiről,hogy nem láttam a saját szememmel.

Igazán,becsszóra igyekeztem pozitívan állni a dologhoz,félretenni az előítéleteimet,és nagyon figyeltem,hogy hogyan sikerült leküzdeni a sokunk által felsorolt problémákat...

Hát,többnyire sehogy...

Első lépésben tegyük félre,hogy ez egy macskás kávézó,mert már simán kávézónak se tetszik. Belépésünk után felvezettek bennünket a galériára.Utána elég sokáig vártunk,hogy valaki megkérdezze,hogy mit szeretnénk fogyasztani. Aztán kiderült,hogy nincs étlap,amin a sütik fel lennének tüntetve,úgyhogy le kellett caplatni a lépcsőn,hogy megnézhessük a választékot a pultban. Ezt mondjuk azelőtt is mondhatták volna,mielőtt föltereltek bennünket...

A fenti részre nem nagyon jönnek fel a macskák,talán kettő látogatott meg bennünket egész idő alatt,amíg próbáltunk beszélgetni egymással,bár ez sem volt egyszerű,olyan hangosan szólt a zene... Nekem egy kávézó árasszon meghitt hangulatot,ahol nyugodtan beszélgethetek a barátaimmal...

A felszolgáló túl kedves,túl sokszor kérdezi,hogy mit szeretnénk,és bár benne van a házirendben,hogy óránkénti fogyasztást kérnek,de nincs összeg meghatározva,tehát megtehettük volna,hogy először egy kávét kérünk,majd egy óra múlva egy sütit... Nem ezt tettük. Meg is érkezett a felszolgáló egy Foglalt táblácskával... Nem ez a legudvariasabb módja annak,hogy jelezzék,lejárt az időnk...


És akkor most a macskákról... Mert fentiek miatt még csak szimplán vacak a hely számomra. De a macsekok látványától szomorú,gyomorszorító... Ez lenne majdnem az utolsó hely a földön,ahol a saját cicámat tudni szeretném...

Teljesen kedvetlenek,idegesek,minden zajra rezdülnek... De a legrosszabb a tekintetük. Olyan fásultan nézett mindegyik. Fiatal cicák,de szinte semmire nem reagáltak,ha az én cicám lenne ilyen,akkor vinném az állatorvoshoz. Ezen kívül szerintem soványak is,és a szőrük nagyon ápolatlan,fénytelen.

Tehát nem lettem meggyőzve... Továbbra is azt gondolom,hogy ez a helyzet nem jó a cicáknak,de ez senkit nem érdekel túlzottan,hiszen a kávézó láthatólag jól megy,ez csak a cicáknak köszönhető,mert egyébként még a felejthetőnél is gyengébb lenne maga a hely...

És még mindig az a hasonlat jut az eszembe,hogy ezzel az erővel intézeti gyerekeket is mutogathatnánk macskák helyett...Ha valaki nem akar a gyerekkel nyűglődni a hétköznapi életben,akkor havonta egy alkalommal beül a kávézóba,megsimizi néhány gyerek buksiját,társasozik velük kicsit,majd azzal a boldog tudattal megy haza,hogy ezt a projectet is kipipálta...

Kefírke...

Tegnap okafogyottá vált az alomtálca a nappaliban,a szekrény tetején...
Mert az volt Kefír birodalma. Ott élt Ő a maga kis furcsa világában...
Már pici korában látszott,hogy nem teljesen olyan,mint egy normális cica. Nem túl sok élőlényt tüntetett ki a szeretetével. Inkább elvonult a világtól,és magában elmélkedett annak folyásáról.
De ha szeretett,akkor abba mindent beleadott.

Tegnap üresen maradt a tálkája. Nem nyúlt utánam a hűtő tetejéről,hogy jelezze,hogy neki most simi jár. Nem hallom többet a méltatlankodó fújását,ha valaki betolakodik a területére...
Csend maradt utána,és egy kis kerámia urna.
7 év és 9 hónap... Az első cicánk...
Mindig velünk leszel,legyél nagyon boldog odafent!

Számítógépeznek a macskáim!!!

Tegnap kivételesen elég korán lefeküdtem aludni,és sikerült is mély álomba zuhannom talán 10 óra körül,nem is emlékszem pontosan.

Aztán azt álmodtam,hogy cseng valami telefon... Meg azt is,hogy leesik valami,aminek üveg,vagy porcelán hangja van.... Aztán még mindig csöng valami... És valaki beszél a másik szobából nagy trappolások közepette...

Jesszus,ezt nem is álmodom,egy betörő van a lakásban,és a semmirekellő tacskóformák édesdeden durmolnak a paplanom alatt???

Magamhoz vettem egy ásványvizes üveget,az is jobb fegyver lévén a semminél,és átosontam a másik szobába,ahol a következő látvány fogadott:
A számítógépes ketrec úgy nézett ki,mint ahol tornádó pusztított,minden a földön hevert,a kávésbögrém is (legalább a fülem jó még félálomban is),Berlioz és VIII.Henrik pedig az asztalon csárdásozott,és életem párjával skype-olt... :-D

Úgy gondolom,teljesen jogosan tettem fel a kérdést: -Te felhívtad a macskákat,és beszélgetsz velük???
-Hülye vagy,szivem? Te hívtál... Nem azt mondtad,hogy lefekszel aludni?

De igen,azt mondtam,és meg is tettem...

 A fattyak meg ha már bejutottak a tiltott zónába,és mai modern macskákhoz méltóan rákapcsolódtak a  világhálóra,akkor gondos uralkodók lévén ráfrissítettek a webkamera programjára,mert úgy ítélték meg,hogy túl régi verzió van telepítve. És skype-on üzenetet is küldtek Kedvesemnek,ha esetleg nem értené,hogy mit nyávognak...

[0:06:53] Valent Ivett: 222222222222222222222222frrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr34555555555555555555555555555555555aqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqaÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ

Ha nem látom,nem hiszem el...

Barnabás rossz volt az etetési idő alatt,idétlenkedett,nézelődött,piszkálta a többieket,egyszóval mindent csinált,csak nem evett. Ezt én nem szeretem. És szigorú gazdi lévén nem is hagyom. A vacsiidő evésre való,ebből nem engedek. Úgyhogy el is vettem előle a tálkáját,és felraktam a szekrény tetejére,mert ott biztonságban van,a macskák nem szeretik a kutyatápot.

Mire a többiek megvacsoráztak,addigra Bibi is rájött,hogy mégiscsak éhes,de hát késő bánat, eb gondolat,a szó legszorosabb értelmében.:)
Tettem-vettem,pakolásztam,magam is megvacsiztam,majd egy fél óra múlva visszamentem a szobába,és a következő látvány fogadott:
Berlioz ült a szekrény tetején,és a mancsával szedegette ki a kutyatápot a tálkából,és egyesével dobálta le Barnabásnak... :)

Ne is mondjatok semmit!:)))))

Berlioz hazaköltözik

Ma volt a napja, a régóta várt nap, mikor végre érte mehettem. Anélkül, hogy túlságosan misztifikálnám a dolgot, egészen biztos vagyok benne, hogy ő pontosan tudta, hogy érte mentem.

Már akkor üdvözölt, mikor beléptem a házba, majd mikor Zsuzsa, a tenyésztő elkezdte összepakolni a stafírungot, akkor egy laza mozdulattal beleugrott a szatyorba,és addig ott ücsörgött,amíg fel nem kínáltuk neki a szállítódobozban történő utazás lehetőségét.:)

Az egész utat egy hang nélkül végigülte az autóban.

Itthon letettem a dobozt,nem kellett őt kivenni,peckesen kisétált, pedig az összes állatom összegyűlt a fogadására. Nem félt, méltósággal tűrte a kutyapuszikat, összeszaglászott a cicákkal, majd elindult felfedezni a lakás részeit.

Délután már békésen aludt mellettem,majd a kutyák mellett az ágyon.:) Úgy tűnik, hogy ő is úgy gondolja,hogy hazaérkezett.:)

Gyógyító macskák

Kevésbé macskások és macska nélküliek ne is olvassák tovább a bejegyzésem!


Tegnap délben paprikáskrumplit rendeltem ebédre, és a virsli nem volt belefőzve, csak rá volt dobálva a tetejére. Tartok tőle, hogy nem lehetett túl friss, mert este vissza is jött. Fél óra alatt olyan állapotba kerültem, mint akin áthajtott egy kamion.
Még kivittem a kutyákat sétálni, aztán magamhoz képest korán az ágyba zuhantam.
Normál esetben az összes macska sosem alszik velem éjszaka. Tegnap viszont mindenki ott feküdt velem, a bokámtól a fejem tetejéig hozzám bújt valaki, és akárhányszor felébredtem, mindig éreztem, hogy dorombolnak.

Nagyon megható volt... És hajnalra sokkal jobban lettem, pedig azt hittem, hogy nem fogok tudni elmenni dolgozni...

Vizipálma

Ma elmentünk vizipálmát vásárolni a macskáknak. Nem mondom,hogy melyik ismert kertészetben kötöttünk ki. Rengeteg növény,elég össze-vissza kiírások,ezért úgy döntöttünk,hogy nem kóborlunk körbe-körbe,inkább segítséget kérünk valakitől.

Megszólítottunk egy eladót,hogy merre találunk vizipálmát. Elindult velünk,hogy be kell menni az épületbe,de majd ő megmutatja. Közben a latin nevén említve megkérdezte,hogy melyik fajtát szeretnénk (később kiderült,hogy csak egy fajtájuk van),erre mondtam,hogy nekünk mindegy,csak ne legyen mérgező,mert a macskáknak visszük.
Teljesen elhűlt,hogy ő azt egyáltalán nem ajánlja,mert ez a növény tele van alkaidákkal,amik nagyon károsak a macskákra,vérhast is kaphatnak tőle legrosszabb esetben.

Halló! Micsoda veszélyes,terrorista növényeket javasoltok szegény gyanútlan macskáinknak???:DDD Ha nem a vérvizipálma végez velük,akkor a vérhas?:DDD

És akkor néhány kép arról,ahogy a macskáim sok lúd disznót győz alapon legyűrik a vérszomjas szobanövényt.:) Már csak a vérhas miatt kell aggódnom.:)))

Én

Egyáltalán nem jó érzékenynek lenni. Mert így nem csupán a saját szeretteim betegsége vagy elvesztése miatt vagyok ideges,vagy szomorú. Mert így egy fórumos bejegyzés miatt sírok olyan cicákért,akiket még csak nem is láttam,csak képről, drukkolok értük,mikor betegek,és fájdalmat okoz,mikor elmennek...

Döntés után:)

Nem állítom,hogy hosszas keresgélés kellett hozzá,mert szinte az első pillanatban beleszerettünk már a fényképe alapján. Berliozról beszélek,aki május havában lesz családom szerves része,persze már csak a kilométerek választanak el egymástól,mert a lelkemben már régen elfoglalta a helyét.:)

Túl vagyunk a személyes találkozáson is,és azt hiszem,hogy kölcsönös volt az érdeklődés,és az elfogadás is. Párommal nyilván a "KIVÁLÓ ALATTVALÓ" felirattal a homlokunkon érkeztünk,hogy kétsége se legyen afelől,hogy jó helyre teszi a kis hátsóját.:)

Mai napom

Remélem most már különösebb bakik és gondok nélkül véget ér!
Már reggel éreztem,hogy ez az a nap,mikor ki se kéne kelnem az ágyból,ezzel tennék legjobbat mindenkinek...

Reggeli sétánál egy nő megalapozta a hangulatomat. Viszem a két kutyát,kezemben a kakaszedő zacsik,Lili megáll pisilni,mikor befejezi,indulnánk tovább.Mire anyuka -aki csak erre várt,már topogott az autója mellett,amivel egyébként a füves területen parkolt- rám szól,hogy össze kéne szedni...
-Mit?A pisijét???És mégis hogyan gondolja,itassam fel szivaccsal? Egyébiránt én vagyok az egyetlen az egész környéken,aki össze szoktam szedni a kutyáim után a piszkot,amint látja most is itt van a kezemben a zacskó.
-Akkor szóljon a többi kutyásnak!
-???
-Szóljon a többieknek,mert nem szeretek kakába lépni!
-Maga szerint tényleg az én feladatom lenne ez?

Erre már nem mondott semmit,vagy nem hallottam,mert gondoltam,hogy jobb lesz,ha odébbállok,mert egy bizonyos szint alatt nem tudok még vitázni se. A jó vitához is partner kell...
Így kezdődött,aztán ilyen stílusban is folytatódott a napom.

Hazafelé meg akartam venni a bérletemet,de nem maradt nálam készpénz,sebaj,majd fizetek kártyával. Odaadom a pénztáros nőnek a kártyát,bedátumozza a bérletszelvényt,kitölti az Áfás számlát,majd húzza le a kártyámat,és látom,hogy torzul az arca...
-Hölgyem,tudja,hogy lejárt a bankkártyája?
-Maga szerint ha tudnám,akkor próbálnék vele poénból fizetni?

Ezek után hazaérek,és az előszobában a polcon fekszik Micó és csak egy szeme van.Mert a másikat ki se tudja nyitni...

Futás az állatorvoshoz,ahol persze szintén nem tudok fizetni...De szerencsére nincs nagy baj,kötőhártya gyulladás,csepegtetni kell.

Még valami? Nem teregetek,mert nyilván a fregoli is a fejemre szakadna.:)

Döntés

Megszületett a döntés. Akik már eddig is dilinyósnak,vagy valami ennél is csúnyábbnak tartottak minket,azok most ne olvassák tovább a bejegyzést,mert senkinek nem akarok magas vérnyomást, agyvérzést, szívinfarktust vagy egyszerűen csak sárgaságot okozni,ez utóbbit nem májprobléma miatt...


Tehát: eldöntöttük,hogy lesz egy kilencedik cicánk is.:) Méghozzá egy Maine Coon.Nem kapkodjuk el,kivárjuk az igazit,de biztosan szaporodik a család.Remélhetőleg néhány hónapon belül. És most,hogy eldöntöttük,már alig várjuk.:)

Henrik

Tegnap este a kis fürdőszobában kiteregettem a ruhát,és leeresztve hagytam a fregolit,mert éjszakára is elindítottam egy mosást,és mivel fáj a vállam,gondoltam,így majd nem kell duplán küzdeni vele.

Reggel kimentem a fürdőbe,hogy adjak vizet a csapatnak,és látom,hogy a csíkos szörnyeteg fent fekszik a fregolin keresztbe,a madzagok közt lóg lefele,és elégedett fejjel néz rám,hogy milyen jó kis pihenőhelyet talált.:)
Aztán persze besértődött,mikor letessékeltem onnan,és elmagyaráztam,hogy nem azért mosom a ruháimat,hogy neki legyen hol feküdnie. Nem szeretném tudni,hogy mit mondott,amikor visszadumált.:)

7.

Mivel néhány hónapig (amíg meg nem találtuk Szafi végleges otthonát) hét macska lakott nálunk egyszerre,így a végleges létszám szerint hetedik akkor még a nyolcadik volt.:)

Szombat reggel hallottam meg a rettentő miákolást a sportpálya kerítésénél. Gyönyörű szürke cirmos kiscica. De nekünk nem kell több macsek... Csak akkor viszem haza,ha biztos gazdijelöltet tudok. Körtelefon. Sajnos senkinek nem kell... Megacéloztam a szívem,és elmentem dolgozni. Délután Kedvesemmel beültünk egy -a házunktól fél km-re levő étterembe. Ahova a második fogás tájékán peckesen feltartott farokkal bemasírozott a kis cirmos és leült az asztalunkhoz.:) Azértis hazavisztek!!! Ez volt a kis arcára írva.:) És így lett VIII. Henrik is a családunk tagja. Azt hiszem,hogy nyugodtan állíthatom,hogy minden izgalom nélkül indulhatna a Föld legrosszabb macskája címért.:) De imádjuk.:)

                                  

4.,5. és 6.

Macskacsapatunk szaporodása nem állt meg háromnál.
Micó egy hónapos kóborlása alatt kapcsolatba kerültem ugye a környék összes kóborcicájával,akik lelkesen futottak elő minden nap a ciccogásra a csörgős jutifalat reményében.
A mellettünk levő iskola kertjében éldegélt egy cica,nagyon barátságos,szépséges nőstény. Ő minden este a kapunkban várt,mikor Lili kutyával sétára és Micó keresésére indultunk,és szorgalmasan elkísért bennünket szinte minden nap. Egészen télig,amikor is egy nagyon hideg,havas estén Párommal együtt róttuk az utcát,Tricolor cicabarátunk a sportpálya kőkerítésén miákolt nekünk,majd mikor odaértünk,akkor a nyakamba ugrott,elvackolt a kapucnimban,és soha többet nem akart onnan lejönni.
-Nem mindegy,szívem?
-Hát,de,végül is már úgyis mi etetjük...
-Akkor vigyük be?
-Mi lesz a neve?:)

Hát,ennél nem sokkal többet tanakodtunk,míg végül Szafi is családunk tagja lett. Bár később kiderült,hogy ő csak ideiglenes szállásként választott minket,lebabázásának idejére.:) Mert persze vemhes volt.

Terhes anya nem járt annyit ultrahangra,mint mi Szafival,mivel nem tudtuk,hogy mikor párzott,így azt se,hogy mi a szülés várható időpontja,és féltünk,hogy baj lesz a kicsikkel,ha túlhordja a vemhességet.

De nem lett semmi baj.:) Három bébibaba született,a három grácia: Kamilla,Bambi és Panda.

3.

A harmadik cica érkezését egy nem túl örömteli esemény váltotta ki. Micó cicánk ugyanis meglépett a konyhaablakon keresztül.Az volt az egyetlen nem macskabiztossá tett ablak a lakásban,mert a konyhába nem mehettek be a tesók. De akkor éjszaka Micó mégis beszökött valahogy,és mi nem vettük észre.:( Napokon át kerestem,ráadásul egyedül,mert párom külföldön dolgozott. Vittem a kedvenc jutifaliját a csörgős dobozban,több száz plakátot ragasztottam,adtam fel hirdetést neten, a kerületi újságban, mindenhol,ahol lehetett.Ha hajnali kettőkor hívtak,akkor magamra kaptam valamit és rohantam a szállítóval,hátha tényleg őt látták.Bejártam a kerületet,megismertem a környék összes kóbor és nem kóbor fekete-fehér cicáját. De őt csak nem találtam.
Kedvesem hazajött,meghánytuk-vetettük: Murphy törvénye,ha hozunk egy új cicát a házhoz,akkor előkerül a régi.

És ezt a kis gyönyörűséget találtuk a neten egy gazdikereső rovatban.:) Szerelem első látásra,már aznap mentünk is érte.:) Bagira lett a becsületes neve,kicsit hosszabban: Apaszerelme. :)
És az érkezése után nem sokkal ,több átbőgött éjszaka és nappal után egyszer csak kinéztem az ablakon,és Micót láttam elszaladni a szomszéd iskola kertje felé,ott ült az ablakunk alatt,csak megijedt a mozgástól. Én eldobtam mindent,ami a kezemben volt,ész nélkül rohantam ki az utcára egy szál köntösben,az adrenalintól vezérelve átmásztam egy kerítésen,mivel annyira félt,hogy nem mert közelebb jönni,hogy benyúlva elérjem. A sokkos macskával a hónom alatt visszamásztam az utcára, utólag visszagondolva halvány fogalmam sincs róla,hogy hogyan sikerült. Közben persze már bőgtem,mint az árva szamár-immáron örömömben-,taknyam-nyálam egybefolyt,Micó csak lapult a karomban,meg se mert mozdulni.Hálát adtam az égieknek,hogy nem jött arra senki,majd közvetlenül ezután rájöttem,hogy mégiscsak jó lenne,ha jönne valaki,mondjuk egy lakó a házból,mert a kulcsomat azt bent hagytam kapu zárjában:belül.
Telefon,az bent a lakásban.Kaputelefon,az nem jó. Illetve egyetlen lakónál működik,szegény öreg szomszédnéninknél,aki közel jár a nyolcvanhoz. És azt még nem említettem,hogy majdnem éjfél volt,mikor a Micó-jelenést megpillantottam.Úgyhogy kénytelen voltam felcsengetni szegény nénit,aki jól fogadta a zaklatást,mikor meglátta az egy hónap után előkerült Micót,bár rögtön azt mondta,hogy ő ugyan meg nem ismerte volna a cicát,mert ő egy nagydarab macskára emlékezett,Micó pedig csont-bőrre soványodott a négy hét alatt. De az a lényeg,hogy előkerült.:) Három napig a szekrény alatt gubbasztott,csak úgy evett,ha oda bemásztam utána,de aztán elmúlt a rettegés,újra beilleszkedett az immáron háromra bővült macskacsapatba.:)

1. és 2.

Avagy Kefír és Micó. Ők az őslakosok a macskabirodalomban. Az elmúlt évek alatt sokat tanakodtunk,hogy melyikünk is szeretett beléjük jobban,és ki döntött úgy,hogy megmentjük őket az elaltatástól. Most már úgy gondolom,hogy mindegy. Akkor végleg eldőlt a mi sorsunk is az övékével együtt.:) Kefírke teljesen hófehér kislány,természetesen ivartalanítva. Ezt a jövőben nem is említem,nálunk az összes állat ivartalanítva van,mivel nem kívánunk feleslegesen szaporítani,mikor így is annyi kóbor állat él az utcákon.:( Micó pedig egy fekete-fehér exkandúr,fekete rosszaságfolttal az orrán,és fekete sisakkal a fején. Velük kezdődött. Az első percben szerelembe estünk,és fontos volt mindkettőjüket elhozni,mert egyedül unatkoztak volna.:)

Nekem ők voltak az első szobacicáim,gyerekkoromban ugyan volt macskánk,de szigorúan a kertben lakott mindegyik,sose kerültem velük szoros kapcsolatba. Náluk tapasztaltam meg először,hogy milyen jó dolog egy doromboló szőrgombóccal együtt aludni. Őket láttam először felnőni úgy,hogy szinte minden pillanatot nyomon követhettem.Náluk figyeltem fel először,hogy nekik is különböző a személyiségük,egészen másképp reagálnak dolgokra,különböző módon fejezik ki a szeretetüket és a nemtetszésüket is. Náluk kezdtük elsajátítani a macskaalattvaló szerepkört.:) Azóta persze rájöttünk,hogy ez végtelen folyamat, sose fogjuk őket kiismerni,de szorgalmasan próbálkozunk vele.:)

De többnyire mégiscsak macskákról:)

Mert azt minden jóravaló alattvaló tudja,hogy abban a pillanatban megszűnik a saját élete,ahogy egy bársonytalpú szolgálatába szegődik. Így történt ez nálunk is. Életem párjával folyamatosan bővülő macskabirodalom alázatos szolgálóivá lettünk,és soha egyetlen percre sem bántuk meg.
Bár vannak hajhullasztó pillanatok,mikor hirtelen felindulásból legszívesebben szélnek eresztenénk valamennyit,de nem lehet rájuk sokáig haragudni. Mert sose csinálnak gonosz dolgot,egyszerűen csak másra használják a körülöttük lévő tárgyi világot,mint mi. És hát ki állíthatja teljes biztonsággal,hogy például egy hosszú szőnyeg nem ugyanannyira jó "szánkónak" a felkövezett előszobában,mint simán szőnyegnek. Vagy hogy nem jobb-e focizni egy teamécsessel,mint meggyújtani,ami még veszélyes is ráadásul. Azon meg végképp lehetne vitatkozni,hogy miért baj,ha a cica felmászik aludni a karácsonyfára,és ledobálja a zavaró,és egyáltalán nem odavaló díszeket...És még sorolhatnám,hogy mennyi -számunkra értéktelenné vált - dolgot is tudnak játéknak használni (műanyag kupakok,pizzásdoboz kitámasztóka,papírgalacsin stb.).
Minden csak nézőpont kérdése. És igenis megváltozik az értékrended,ha ezekkel a megfejthetetlen kis állatokkal osztod meg az életed.Mert nem olyan fontosak a bútorok,nem baj,ha kicsit lukas a függöny,nem számít,ha mindenhol macskaszőrt találsz,mert ezek a bosszúságok egészen aprónak tűnnek ahhoz a boldogsághoz képest,amit azzal okoznak,hogy nagykegyesen az öledbe bújnak,és dorombolva,törleszkedve engedik,hogy szeresd őket.:)