Leltár

Azt szeretném kívánni,hogy a következő év se legyen rosszabb,mint ez a mostani volt!
Mert bár történt velem szomorú dolog,voltak bosszúságok,kellemetlenségek,de alapvetően nincs okom panaszra.
Elengedős hangulatomban a selejtezést is elvégeztem,mind a tárgyaim,mind a kapcsolataim között,erre már réges-régen szükség lett volna,nagyon felszabadító érzés,ha eljut idáig az ember,csak nehezen születik meg a döntés.
Ha nem tároljuk-rakosgatjuk magunk körül és magunkban a haszontalan dolgokat és érzéseket,akkor rögtön észrevesszük,hogy jön helyette új,ami örömet okoz,amit használni tud az ember,ami energiával tölt fel,ott sorakoznak ezek a tárgyak-emberek-barátságok,csak nem tudjuk őket fogadni helyhiány miatt. Pedig butaság egy szitát főzésre használni,tömködve a lyukakat,mikor lehetne egy rendes lábasunk is. Butaság látszat barátságokat fenntartani,és becsukott szemmel azt gondolni,hogy minden rendben,mikor más emberekkel valóban rendben lehetne.
Ebben az évben a cicusaim által egy nagyon helyes csapattal volt szerencsém megismerkedni egy fórumon,de hamar kiderült,hogy nemcsak virtuális kapcsolat részese lettem,több programon vettem részt,és sokuk fontos része lett az életemnek,sokszor úgy érzem,mintha már ezer éve ismerném őket.
Egyszóval nincs hiányérzetem,minden a helyén van a kis világomban.Hogy nem fér bele minden és mindenki?Nem bánom...

Ez az év

utolsó munkával (Azért ez nem fedi teljesen a valóságot.:D ) töltött napja,holnaptól ismét szabadlábon leszek!
Hurrááááá!:)
Szerencsére az állatseregletünk nem fél a lövöldözéstől,de egy délelőtti ismerőslátogatást leszámítva azért nem hagyjuk őket magukra Szilveszter tájékán. Bulizni nem megyünk sehova,én még soha életemben nem voltam jól sikerült szilveszteri partin...

3.

A harmadik cica érkezését egy nem túl örömteli esemény váltotta ki. Micó cicánk ugyanis meglépett a konyhaablakon keresztül.Az volt az egyetlen nem macskabiztossá tett ablak a lakásban,mert a konyhába nem mehettek be a tesók. De akkor éjszaka Micó mégis beszökött valahogy,és mi nem vettük észre.:( Napokon át kerestem,ráadásul egyedül,mert párom külföldön dolgozott. Vittem a kedvenc jutifaliját a csörgős dobozban,több száz plakátot ragasztottam,adtam fel hirdetést neten, a kerületi újságban, mindenhol,ahol lehetett.Ha hajnali kettőkor hívtak,akkor magamra kaptam valamit és rohantam a szállítóval,hátha tényleg őt látták.Bejártam a kerületet,megismertem a környék összes kóbor és nem kóbor fekete-fehér cicáját. De őt csak nem találtam.
Kedvesem hazajött,meghánytuk-vetettük: Murphy törvénye,ha hozunk egy új cicát a házhoz,akkor előkerül a régi.

És ezt a kis gyönyörűséget találtuk a neten egy gazdikereső rovatban.:) Szerelem első látásra,már aznap mentünk is érte.:) Bagira lett a becsületes neve,kicsit hosszabban: Apaszerelme. :)
És az érkezése után nem sokkal ,több átbőgött éjszaka és nappal után egyszer csak kinéztem az ablakon,és Micót láttam elszaladni a szomszéd iskola kertje felé,ott ült az ablakunk alatt,csak megijedt a mozgástól. Én eldobtam mindent,ami a kezemben volt,ész nélkül rohantam ki az utcára egy szál köntösben,az adrenalintól vezérelve átmásztam egy kerítésen,mivel annyira félt,hogy nem mert közelebb jönni,hogy benyúlva elérjem. A sokkos macskával a hónom alatt visszamásztam az utcára, utólag visszagondolva halvány fogalmam sincs róla,hogy hogyan sikerült. Közben persze már bőgtem,mint az árva szamár-immáron örömömben-,taknyam-nyálam egybefolyt,Micó csak lapult a karomban,meg se mert mozdulni.Hálát adtam az égieknek,hogy nem jött arra senki,majd közvetlenül ezután rájöttem,hogy mégiscsak jó lenne,ha jönne valaki,mondjuk egy lakó a házból,mert a kulcsomat azt bent hagytam kapu zárjában:belül.
Telefon,az bent a lakásban.Kaputelefon,az nem jó. Illetve egyetlen lakónál működik,szegény öreg szomszédnéninknél,aki közel jár a nyolcvanhoz. És azt még nem említettem,hogy majdnem éjfél volt,mikor a Micó-jelenést megpillantottam.Úgyhogy kénytelen voltam felcsengetni szegény nénit,aki jól fogadta a zaklatást,mikor meglátta az egy hónap után előkerült Micót,bár rögtön azt mondta,hogy ő ugyan meg nem ismerte volna a cicát,mert ő egy nagydarab macskára emlékezett,Micó pedig csont-bőrre soványodott a négy hét alatt. De az a lényeg,hogy előkerült.:) Három napig a szekrény alatt gubbasztott,csak úgy evett,ha oda bemásztam utána,de aztán elmúlt a rettegés,újra beilleszkedett az immáron háromra bővült macskacsapatba.:)

A legrosszabb

Az a legrosszabb,mikor beteg az egyik állatkád,és ehhez képest produkál egy teljesen normális laboreredményt... Amiből semmi nem derül ki,pedig a betegségének jól látható tünetei vannak... Lili foxim száján vannak sebek a bőr és a nyálkahártya határán,és ezen kívül elkezdett sorvadni az izom a kis fején. Bár már nem fiatal-13,5 éves-, de a kora nem indokolná ezeket a tüneteket. A vérképe szerint pedig szervileg teljesen egészséges.Aminek persze nagyon örülök, de szeretném tudni,hogy mi a baj vele... A következő lépés az ANA teszt,mert az autoimmun betegség sem kizárható.

1. és 2.

Avagy Kefír és Micó. Ők az őslakosok a macskabirodalomban. Az elmúlt évek alatt sokat tanakodtunk,hogy melyikünk is szeretett beléjük jobban,és ki döntött úgy,hogy megmentjük őket az elaltatástól. Most már úgy gondolom,hogy mindegy. Akkor végleg eldőlt a mi sorsunk is az övékével együtt.:) Kefírke teljesen hófehér kislány,természetesen ivartalanítva. Ezt a jövőben nem is említem,nálunk az összes állat ivartalanítva van,mivel nem kívánunk feleslegesen szaporítani,mikor így is annyi kóbor állat él az utcákon.:( Micó pedig egy fekete-fehér exkandúr,fekete rosszaságfolttal az orrán,és fekete sisakkal a fején. Velük kezdődött. Az első percben szerelembe estünk,és fontos volt mindkettőjüket elhozni,mert egyedül unatkoztak volna.:)

Nekem ők voltak az első szobacicáim,gyerekkoromban ugyan volt macskánk,de szigorúan a kertben lakott mindegyik,sose kerültem velük szoros kapcsolatba. Náluk tapasztaltam meg először,hogy milyen jó dolog egy doromboló szőrgombóccal együtt aludni. Őket láttam először felnőni úgy,hogy szinte minden pillanatot nyomon követhettem.Náluk figyeltem fel először,hogy nekik is különböző a személyiségük,egészen másképp reagálnak dolgokra,különböző módon fejezik ki a szeretetüket és a nemtetszésüket is. Náluk kezdtük elsajátítani a macskaalattvaló szerepkört.:) Azóta persze rájöttünk,hogy ez végtelen folyamat, sose fogjuk őket kiismerni,de szorgalmasan próbálkozunk vele.:)

De többnyire mégiscsak macskákról:)

Mert azt minden jóravaló alattvaló tudja,hogy abban a pillanatban megszűnik a saját élete,ahogy egy bársonytalpú szolgálatába szegődik. Így történt ez nálunk is. Életem párjával folyamatosan bővülő macskabirodalom alázatos szolgálóivá lettünk,és soha egyetlen percre sem bántuk meg.
Bár vannak hajhullasztó pillanatok,mikor hirtelen felindulásból legszívesebben szélnek eresztenénk valamennyit,de nem lehet rájuk sokáig haragudni. Mert sose csinálnak gonosz dolgot,egyszerűen csak másra használják a körülöttük lévő tárgyi világot,mint mi. És hát ki állíthatja teljes biztonsággal,hogy például egy hosszú szőnyeg nem ugyanannyira jó "szánkónak" a felkövezett előszobában,mint simán szőnyegnek. Vagy hogy nem jobb-e focizni egy teamécsessel,mint meggyújtani,ami még veszélyes is ráadásul. Azon meg végképp lehetne vitatkozni,hogy miért baj,ha a cica felmászik aludni a karácsonyfára,és ledobálja a zavaró,és egyáltalán nem odavaló díszeket...És még sorolhatnám,hogy mennyi -számunkra értéktelenné vált - dolgot is tudnak játéknak használni (műanyag kupakok,pizzásdoboz kitámasztóka,papírgalacsin stb.).
Minden csak nézőpont kérdése. És igenis megváltozik az értékrended,ha ezekkel a megfejthetetlen kis állatokkal osztod meg az életed.Mert nem olyan fontosak a bútorok,nem baj,ha kicsit lukas a függöny,nem számít,ha mindenhol macskaszőrt találsz,mert ezek a bosszúságok egészen aprónak tűnnek ahhoz a boldogsághoz képest,amit azzal okoznak,hogy nagykegyesen az öledbe bújnak,és dorombolva,törleszkedve engedik,hogy szeresd őket.:)