Margitka

Ha az elmúlt években megmagyarázhatatlan dolgok történtek a környezetünkben,akkor azt x-aktás eseménnyé nyilvánítottuk,és ezek okozóját párom által elkeresztelve Margitkaként emlegettük.
Vannak időszakok,mikor el is feledkezünk Margitkáról,aztán újult erővel lendül bele a szórakoztatásunkba,egész sorozatot produkálva a lehetetlennek tűnő dolgokból. Bekapcsolódó mosógép,magától moziztató dvd lejátszó,lepotyogó könyv a macskamentes területen,és még sorolhatnám...

Néhány perce majdnem megajándékozott egy szívinfarktussal...

A konyhában egy kampón évek óta fel van akasztva egy nagy csomag üveggyöngy egy hagymaháló-szerű tasakban. Puding főzésnél,tejforralásnál szoktam használni,hogy ne égjen oda az edény alján a főzendő,így nem kell folyamatosan kevergetni,egy régi barátnőmtől tanultam a trükköt.

Éveken keresztül jól érezte magát oda felakasztva,és ma úgy döntött,hogy leveti magát a kampóról,mert csak ez történhetett,ugyanis se a kampó nincs eltörve,se a szütyő nem szakadt el. Egyszerűen csak leugrott onnan...

El tudjátok képzelni,hogy az esti csöndben milyen hangja van,mikor nagyjából ötven darab üveggolyó lezuhan a járólapra és szétgurul az egész konyhában?

Engem a szívroham kerülgetett,a kutyák meg ugatórohamot kaptak,alig tudtam lecsendesíteni őket...

És még mindig morognak a konyhaajtóra,pedig már összeszedegettem előttük a golyókat...

Jó éjszakát!..........

Magyar minőség-a szó jó értelmében:)

Hazafelé menet pillantottam meg a feliratot,bámészkodás közben akadt meg a szemem az "ALFÖLDI" szócskán. Egy régi bérház kapuja mellett levő zsúfolt kis vitrin,tele cipőkkel és papucsokkal. Nem csillogó,nem hivalkodó,és mégis azonnal tudja az ember,hogy miről van szó. Legalábbis aki elég idős hozzá,hogy emlékezhessen az elnyűhetetlen,anyáink szerint egyáltalán nem nőies viseletre,amit mi mégis nagyon szerettünk hordani. Sokszor még ősszel is a lábamon volt,inkább dupla zoknit húztam bele... Tizensok éves hordása alatt nem a bőr ment tönkre,nem a varrás ment szét,egyszerűen elfogyott a talpa... De hát elég sok kilómétert tettem bele.

A szép emlékek hatására kutakodni kezdtem a neten,hogy biztosan arról az ALFÖLDI-ről van-e szó,és kiderült,hogy igen.

Alföldi Cipőbolt

Ma végre el is jutottam a boltocskába. Picike kis bolt,először azt hittem,hogy rossz helyen járok,mert sorba kellett állni már a bejutásért is...
Egy nagyon kedves fiatal hölgy az eladó,aki szeretettel beszél a cipőkről,és észre sem veszi,hogy máris túlórázik,pedig kint vár még rá egy menyasszony,akiről cipőméretet kell vennie.

Felkészült vásárló lévén cetlivel a kezemben érkezek,hogy melyik modellt szeretném felpróbálni,rögtön tudja,hogy melyikről beszélek,pedig rengeteg féle cipő van. 37-es,vagy 38-as kellene,azt is rögtön tudja,hogy egyetlen darab van belőle,egy 37-es,mert ez a fazon nem nagyon fogyott,egy ideje már nem készítik. És bár sok cipőből kell a nagyobb méret,ez olyan,mintha a lábamra öntötték volna.:)
Felbuzdulva a sikeres választáson,ami első látásra szerelem esete volt,gondoltam,hogy engedek a nosztalgikus hangulatomnak,és egy alföldi papucsot is engedélyezek magamnak. Először egy sötétebb barnát vett elő,de az nem tetszett,és kértem egy világosabbat. Félve húzott elő egy dobozt,egész bátortalanul tette fel a kérdést: -Almazöld esetleg?

És elővett egy olyan színű papucsot,amilyet csináltatnék magamnak,ha választhatnék a színek közül... Mikor látta az arcomon,hogy egyáltalán nem kezdek bőszen tiltakozni,akkor mondta,hogy minden lábbeli megtalálja egyszer a gazdáját. Ezeknek kicsit többet kellett várni,( mert a zöld papucs tévedésből készült egy világosbarna rendelésekor),de ahogy elnézi,megérte a várakozás.:)


Íme ők:

Bátran merem ajánlani mindenkinek,aki igazi bőrből való lábbelit szeretne elérhető áron,barátságos kiszolgálás mellett.:) És még magyar is.:)

Az emberi természet...

Egy ideje elég érdekes folyamatok zajlanak bizonyos internetes felületeken. Ha végigjárod a lépcsőket (bosszankodás,düh,csodálkozás,csalódás,szánalom stb.),akkor eljutsz odáig,hogy szórakoztatónak találod a műsort.:-) Igaz,kicsit olyan,mintha ovisokat figyelnél,de ettől még akár tanulságos is lehet. És ha eljutsz idáig (ahogy többen el is jutottunk),akkor célját téveszti az egész... :)

Számítógépeznek a macskáim!!!

Tegnap kivételesen elég korán lefeküdtem aludni,és sikerült is mély álomba zuhannom talán 10 óra körül,nem is emlékszem pontosan.

Aztán azt álmodtam,hogy cseng valami telefon... Meg azt is,hogy leesik valami,aminek üveg,vagy porcelán hangja van.... Aztán még mindig csöng valami... És valaki beszél a másik szobából nagy trappolások közepette...

Jesszus,ezt nem is álmodom,egy betörő van a lakásban,és a semmirekellő tacskóformák édesdeden durmolnak a paplanom alatt???

Magamhoz vettem egy ásványvizes üveget,az is jobb fegyver lévén a semminél,és átosontam a másik szobába,ahol a következő látvány fogadott:
A számítógépes ketrec úgy nézett ki,mint ahol tornádó pusztított,minden a földön hevert,a kávésbögrém is (legalább a fülem jó még félálomban is),Berlioz és VIII.Henrik pedig az asztalon csárdásozott,és életem párjával skype-olt... :-D

Úgy gondolom,teljesen jogosan tettem fel a kérdést: -Te felhívtad a macskákat,és beszélgetsz velük???
-Hülye vagy,szivem? Te hívtál... Nem azt mondtad,hogy lefekszel aludni?

De igen,azt mondtam,és meg is tettem...

 A fattyak meg ha már bejutottak a tiltott zónába,és mai modern macskákhoz méltóan rákapcsolódtak a  világhálóra,akkor gondos uralkodók lévén ráfrissítettek a webkamera programjára,mert úgy ítélték meg,hogy túl régi verzió van telepítve. És skype-on üzenetet is küldtek Kedvesemnek,ha esetleg nem értené,hogy mit nyávognak...

[0:06:53] Valent Ivett: 222222222222222222222222frrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr34555555555555555555555555555555555aqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqaÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ

Ha nem látom,nem hiszem el...

Barnabás rossz volt az etetési idő alatt,idétlenkedett,nézelődött,piszkálta a többieket,egyszóval mindent csinált,csak nem evett. Ezt én nem szeretem. És szigorú gazdi lévén nem is hagyom. A vacsiidő evésre való,ebből nem engedek. Úgyhogy el is vettem előle a tálkáját,és felraktam a szekrény tetejére,mert ott biztonságban van,a macskák nem szeretik a kutyatápot.

Mire a többiek megvacsoráztak,addigra Bibi is rájött,hogy mégiscsak éhes,de hát késő bánat, eb gondolat,a szó legszorosabb értelmében.:)
Tettem-vettem,pakolásztam,magam is megvacsiztam,majd egy fél óra múlva visszamentem a szobába,és a következő látvány fogadott:
Berlioz ült a szekrény tetején,és a mancsával szedegette ki a kutyatápot a tálkából,és egyesével dobálta le Barnabásnak... :)

Ne is mondjatok semmit!:)))))

Egy új vállalkozás alapja:)

Ha Bibit meg tudnám tanítani gombot felvarrni olyan tempóban,ahogy lerágja azokat az összes ágyneműmről,akkor külön iparágat telepíthetnék ezen teljesítményére.:-)

Vérnyomásmérő

Tegnap még nem tudtam,hogy miért kell ma lemennem a térképről. Ma fényderült a bűnbanda újabb cselekedetére. Henrik és Berlioz közös erővel kipiszkálta annak a szekrénynek az ajtaját,ahol a vérnyomásmérőt tartjuk. Biztos úgy ítélték meg,hogy a fenemód stresszes életük kellően indokolja,hogy ők is ellenőrizzék egészségi állapotukat,kezdve azt a vérük nyomásával... Henrik beledugta a fejét a mandzsettába,ezzel egyidőben a fő szárnysegéd véletlenül rálépett a szerkezet gomjára,amitől az pumpálni kezdte a levegőt,amit a két okos támadásnak vett,úgyhogy a kezdeti rémület,valamint a mandzsettából történő szabadulás után minden alkatrészre kiterjedően megmutatták,hogy ők uralják a terepet,és csúnyán elbánnak a betolakodókkal.:-D Szerintem tegnap is valami hasonló történhetett,csak akkor még nem voltam szemtanúja,ezért aztán komolyan elgondolkoztam,hogy lemaradtam-e valami eseményről,mikor este hosszas pumpálás után azt mutatta a műszer,hogy egyáltalán nincs is nyomása a véremnek,pulzusom meg főleg nincsen... A harmadik próbálkozás után meggyőztem magam,hogy kevéssé valószínű,hogy úgy meghaltam,hogy észre se vettem,és behatóbb vizsgálat után kiderült,hogy a mandzsettát lukasztották ki,úgyhogy hiába pumpálódik a levegő... Ezért ma lementem a térképről egy új vérnyomásmérő beszerzése céljából,mert nem lett volna ennél jobb dolgom.:-) Imádom a macskáimat!:-D

Valakinek...

Valakinek,aki fontos része lett az életemnek...
Valakinek,aki talán el se olvassa ezeket a sorokat...
Valakinek,aki nem is tudja magáról,hogy milyen értékes ember...

Ebben a rohadt világban a megélhetésért folytatott harc közben elrohanunk azok mellett a dolgok mellett,amiktől szebbek lehetnének a szürke hétköznapok. Én is keresztülrobogtam a magam eddigi életén. Sokszor választottam rosszul,barátot,szerelmet egyaránt,meg is fizettem a tanulópénzt...Lehet,hogy ez volt az utam ahhoz az állapothoz,mikor megismertem magamat,és azóta tisztán látom a körülöttem megforduló embereket is,és sokkal nagyobb biztonsággal választom ki azokat,akiket közel engedhetek magamhoz... Ezzel együtt persze azokat is,akiket nem. Nem vagyok túl toleráns,és magasak az elvárásaim,de cserébe a maximumot nyújtom azoknak,akiket szeretek.
Ez a valaki is azok közé tartozik,akit szeretek.Nem tudok róla szépen beszélni,talán szebben tudok írni róla. Nagyon sok olyan értéket képvisel,amik számomra fontosak,úgy érzem,hogy sok mindenről hasonlóan gondolkozunk. Sokszor megtisztel azzal,hogy megosztja velem életének pillanatait,és én is beszámolhatok örömről-bánatról...
Sose történik véletlenül,ha megismerünk valakit. És én már azt is tudom,hogy ha valaki fontos,azt nem szabad elengedni. Annak tudnia kell arról,hogy számíthat rám bármiben,amiben módomban áll segíteni. Lehet,hogy ez nem sok az adott körülmények között. Lehet,hogy csak annyit adhatok,hogy szeretem Őt. Csak annyit,hogy miattam soha nem kell rosszul éreznie magát...

Tódor,az autodidakta kutya

Néhány napja Bibi új feladatot talált ki magának a sétához készülődés idejére.:)Amíg a hámot adom rá,addig a kulcscsomómat mindig leteszem a kőre. Rájött,hogy nagyon szórakoztató,ha a plüss egérnél fogva a szájában tartja a csomót,ameddig én a hámmal szöszögök.:) Mivel így a legkönnyebb bármire megtanítani,hogy megerősíti az ember azt a mozdulatot,amit saját magától is többször elvégez,ezért a többedik alkalomnál nagyon megdícsértem,és azóta már tudatosan csinálja,és a felszerszámozás végeztével a kezembe ejti a kulcsokat.:)

Tódor alapvetően már nem féltékeny Barnabeere,de ha bármi miatt megdícsérem őt,akkor neki is meg kell csinálni ugyanazt,hogy ne maradjon ki semmiből.

És itt jött a probléma: csak egy kulcs volt,ő nem tudta utánozni Bibit. Annyira büszke vagyok rá,mert megoldotta a feladatot. Barnabás póráza is a földre kerül,amíg öltözködünk,hát ő meg fogja azt a kulcs helyett.:)))) Tudom,hogy ez nem tűnik nagy dolognak,de ha jól belegondolunk,akkor mégis az.:) Az okos kis fejével milyen ügyesen összerakta a történetet.:)

A sötét oldal...

Ne gondoljátok,hogy a szőrös gyerekekkel való együttélésnek csak cukormázas,édi-bédi oldala van... De nem ám!!!
Különösen akkor nem,ha két professzor is van a csapatban tacskónak álcázva.

Barnabás,az ifjabb búsképű lovag mostanra már teljes bizonyossággal elhitte,hogy vége a hányatott kutyasorsnak, végérvényesen jó helyre rakta le a kis popsiját, úgyhogy a szorongó üzemmódról bátor szívvel átkapcsolhat gyerekkutya állásba,és az összes baromságot végigcsinálhatja,amit ilyenkor általában már inkább kinőni szoktak az ebek.:)

Valamelyik este arra értem haza,hogy a három kutya sunnyogó ábrázattal vár rám az előszobában.Ez már eleve bukta,mert egyébként boldogan csóválva,ugrálva szoktak fogadni. Tehát felvérteztem a szívemet,hogy képes legyek infarktus nélkül befogadni a látványt,amit a nappali fog nyújtani...

Nagyon gyengécskére sikerült a vértezet,úgyhogy egy másodperc alatt végigvonult rajtam egy kisebb fajta idegösszeomlás...

Ugyanis az egész szoba be volt terítve apró szivacsdarabokkal,valamint kókusz háncs törmelékkel,ami eredetileg a szuper minőségű matracom szerves részét képezte nagyjából deréktájon,körülbelül három tenyérnyi darabon...

A macskák is nagyon örülhettek a természetes rostanyag felszabadításának,mert a kókuszos hányásokból ítélve elég sokat elfogyasztottak belőle...

Mivel ezidáig nem volt szokás a lakás felaprítása (és a tekintetekből is ezt a következtetést szűrtem le), ezért úgy ítéltem meg,hogy Barnabee lehetett az értelmi szerző,és a fő végrehajtó is egyszemélyben.

Úgyhogy még frissiben,nagykabátban felmarkoltam őt a nyakbőrénél fogva,és itt elkövettem egy óriási stratégiai hibát.

Ugyanis ivartalanítás ide vagy oda,Bibi fütyköse még mindig feláll a legkisebb izgalom hatására. Ez párosult azzal,hogy mivel tudta,hogy most aztán túllőtt a célon,ezért ijedtében bepisilt,amitől olyanná változott,mint egy irányíthatatlanná vált locsolócső. Tehát bájosan összepisilte a kedvenc,és egyetlen téli kabátomat,valamint a belőle kilógó részeimet. El lehet képzelni,hogy a sikítófrász határán ettől a momentumtól nem lettem boldogabb kicsit sem...

Mindig gondosan ügyelek rá,hogy a legelborultabb pillanataimban is úgy fegyelmezzek,hogy még véletlenül se tegyek kárt bennük. Most is az történt,hogy a locsolás befejeztével kb.15cm magasról egy erélyesebb mozdulattal tettem le őt a földre,hogy érezze,hogy még nem szállt el a haragom,sőt... Kiszaladt az előszobába,és pár perc múlva visszabotorkált HÁROM LÁBON bicegve...

Na,itt sírógörcsöt kaptam,felhívtam Páromat,aki épp úton van,és tíz percig bömböltem -szürcsögtem a telefonba,szegény azt se tudta,hogy mi történt...:) Aztán nagyvonalakban előadtam a történetet,majd tovább zokogtam,hogy micsoda egy rohadt szemét gazda vagyok,hogy egy nyomorult matrac,meg egy lepisált télikabát miatt eltöröm a kutya lábát,és hogy most éjszaka hova a fenébe vigyem röntgeneztetni,mikor nincs is nálam annyi pénz... Aztán mikor már ő is szóhoz jutott,akkor megnyugtatott kicsit.

Bibi,a fene érzékeny szenzoraival rögtön érzékelte,hogy elült a vihar. Levegőben tartott törött lábat soha nem láttam még ilyen hamar meggyógyulni...:) Akkora színész,hogy az Oscar díj sértés lenne az alakítása értékelésére.:)

Mivel már mindegy,hogy mennyire vesznek hülyére...

...ezért a mai sétán tökéletesítettem a tereprendezési technikámat a tacskók kényelme érdekében. Oldalirányba haladtam úgy,hogy közvetlen egymás mellé tettem a lábaimat,így a nyomok egy lábfejnyi széles ösvényt alkottak.Körbehaladtam az egész terecskén,apró kitérőket téve a fákhoz,bokrokhoz,nehogy ingerszegény legyen a környezet,amit bejárhatnak.:-) Letettem őket,és megállapítottam,hogy tökéleteset alkottam,végigjárták az egész területet,és láthatólag meg voltak elégedve a munkámmal.:) Ilyen utakat csináltam.:-)



Néhány napja

szerves részét képezzük Zugló látványosságainak. A tacskók és én. Mert akaratomon kívül két kis színész palántát (mit palántát,zsenit)melengetek a kebelemen,a szó legszorosabb értelmében.:) Ugyanis első menetben a sózás miatt tüntettek,próbálták egyszerre felemelni mind a négy lábukat,dacolva a gravitációval. Így gondos gazdiként a kapun kilépve hónom alá csaptam őket,elsétáltam velük az utca végéig,ahol a téren friss hó van,és ott raktam csak le őket,hazaúton szintén emberi meghajtással közlekedtek Blaha Lujzáék.:-) Már ezzel osztatlan sikert arattam a suliba érkező gyerekek és szüleik körében. Mára azonban még egy szinttel feljebb lépett a "Csináljunk hülyét a gazdiból!"műsor. A friss hóig való utaztatás maradt,ámde ne gondoljam,hogy ilyen hidegben bármit is csinálnak,amíg a hasuk beleér a hőba,azon kívül,hogy mindketten ülnek,és nagyon szerencsétlen arccal bömbikélnek,tányérnyi szemeket meresztve rám. Úgyhogy miélőtt valaki hívta volna az állatvédőket,behódoltam a két kis rohadéknak,és az arra járók nem kis örömére letapicskoltam a havat egy másfél négyzetméternyi területen,amit ők vacogva végignéztek,természetesen a hónom alól,majd az emigyen előkészített részen szuperszonikus sebességgel elvégezték a dolgukat(tehát kamu,hogy ehhez jó időben órákat kell szaglászni),és visszamásztak a karomba,ezzel jelezve,hogy igénylik a mihamarabbi hazaszállítást.:-) Volt,aki annyira röhögött,hogy potyogott a könnye...

Fura egy nép vagyunk...

Régebben cirkusz kellett és kenyér... Ma már elég egy kis hó télen, vagy egy kis kánikula nyáron ahhoz,hogy hagyjuk,hogy komplett hülyét csináljanak belőlünk... Hajrá média (is)!

Szűrő

Eljött a pillanat,mikor Párommal mindketten elegendő energiát gyűjtöttünk össze az akvárium külső szűrőjének összeszereléséhez... Dupla használatival a kezünkben az egész ágyamat beborítottuk az alkatrészekkel,diszkréten ordibálva a macskákkal,hogy ne lopkodjanak,valamint a kutyákkal,hogy inkább ne segítsenek a munkában.:) Végül nem is volt olyan bonyolult összerakni a szerkezetet. Felfúrtuk a falra a polcot,ahol macskabiztos helyet alakítottunk ki a masinának,nagyon pofás lett az egész... Majd kiderült -persze már a használatbavétel után,mivel a leírásban sehol nem szerepelt-, hogy csak akkor működik a szerkentyű megfelelő hatásfokkal és zajmentesen,ha sokkal lejjebb helyezzük,mint az akváriumot... Úgyhogy most a földön áll,és egy következő menetben a szekrényben kell elhelyezni,amin az akvárium található,és a csöveknek ki kell fúrni a szekrény hátulját... Nem is mi lennénk,ha valami egyszerűen,elsőre sikerülne...:DDD

Nehezített pálya...

Ha az ember több négylábúval osztja meg az életét,az gyakrabban eredményez olyan helyzeteket,amire lehetetlen felkészülni,vagy ha mégis számítok rá,akkor megoldást nem találok a problémára... Barnabás,aki a legújabb jövevény a családunkban(egy külön bejegyzést szentelek majd a rövid bemutatására),kedden szerencsésen túlesett az ivartalanításon. Egészen mostanáig gallérban közlekedett,hogy nehogy szétnyalja a sebet,vagy kiszedje a branült a lábából. Nagyon jól viselte az egész macerát,a gallér felrakásáért is csak néhány órára sértődött vérig.:)) Joggal érezhettük magunkat kellően gondos "szülőnek".:) Egy darabig... Egészen pontosan addig,míg észrevettük,hogy népes csapatunk valamelyik tagja -aki megőrizte anonimitását-,aprólékos munkával,ápolónőket megszégyenítő precizitással kiszedte a branült a kutyalábból,persze oly módon,hogy a nagyja ragtapaszt azért fent hagyta,azzal kínlódjak én,utáljon érte engem Barnabee...:) Úgyhogy most lekerült a gallér,lebontottam a maradék kötést a lábijáról,és egy pulcsiból kisgatyát csináltam rá,hogy legalább a varratokat ne szedje ki senki...:) Naív dolog volt azt képzelni,hogy a gallér használatával kiiktattuk a veszélyforrást.:) De hát ez van. Szeretem a kihívásokat.:)

2 in 1

Nem kell az embernek drága Lego készletet vennie,ha építésssel-összerakással kívánja elütni az idejét... Elég,ha eldönti,hogy az egyszerűbb kezelhetőség miatt beszerez egy külső szűrőt az akváriumához. Meg is kapja,nagyjából ezer darabban. Először jön a megkönnyebbülés,mikor megtalálja a használati utasítást magyarul. Aztán az elkeseredés,mikor rájön,hogy az idegen nyelvű használatihoz tartozó ábrák betűzése és számozása egyáltalán nem egyezik a magyarral...Tehát majd magának kell kiokoskodnia,hogy mit hova dugdosson,és milyen sorrendben.

Most ennél az állapotnál tart a projekt.:-)