Ma a macskás csapattal elmentünk megnézni. Bár az utolsó pillanatig tartottam magam,hogy ebben a programban nem fogok részt venni,de mégis elmentem,senki ne mondhassa,hogy úgy alkotok véleményt valamiről,hogy nem láttam a saját szememmel.
Igazán,becsszóra igyekeztem pozitívan állni a dologhoz,félretenni az előítéleteimet,és nagyon figyeltem,hogy hogyan sikerült leküzdeni a sokunk által felsorolt problémákat...
Hát,többnyire sehogy...
Első lépésben tegyük félre,hogy ez egy macskás kávézó,mert már simán kávézónak se tetszik. Belépésünk után felvezettek bennünket a galériára.Utána elég sokáig vártunk,hogy valaki megkérdezze,hogy mit szeretnénk fogyasztani. Aztán kiderült,hogy nincs étlap,amin a sütik fel lennének tüntetve,úgyhogy le kellett caplatni a lépcsőn,hogy megnézhessük a választékot a pultban. Ezt mondjuk azelőtt is mondhatták volna,mielőtt föltereltek bennünket...
A fenti részre nem nagyon jönnek fel a macskák,talán kettő látogatott meg bennünket egész idő alatt,amíg próbáltunk beszélgetni egymással,bár ez sem volt egyszerű,olyan hangosan szólt a zene... Nekem egy kávézó árasszon meghitt hangulatot,ahol nyugodtan beszélgethetek a barátaimmal...
A felszolgáló túl kedves,túl sokszor kérdezi,hogy mit szeretnénk,és bár benne van a házirendben,hogy óránkénti fogyasztást kérnek,de nincs összeg meghatározva,tehát megtehettük volna,hogy először egy kávét kérünk,majd egy óra múlva egy sütit... Nem ezt tettük. Meg is érkezett a felszolgáló egy Foglalt táblácskával... Nem ez a legudvariasabb módja annak,hogy jelezzék,lejárt az időnk...
És akkor most a macskákról... Mert fentiek miatt még csak szimplán vacak a hely számomra. De a macsekok látványától szomorú,gyomorszorító... Ez lenne majdnem az utolsó hely a földön,ahol a saját cicámat tudni szeretném...
Teljesen kedvetlenek,idegesek,minden zajra rezdülnek...
De a legrosszabb a tekintetük. Olyan fásultan nézett mindegyik. Fiatal cicák,de szinte semmire nem reagáltak,ha az én cicám lenne ilyen,akkor vinném az állatorvoshoz.
Ezen kívül szerintem soványak is,és a szőrük nagyon ápolatlan,fénytelen.
Tehát nem lettem meggyőzve... Továbbra is azt gondolom,hogy ez a helyzet nem jó a cicáknak,de ez senkit nem érdekel túlzottan,hiszen a kávézó láthatólag jól megy,ez csak a cicáknak köszönhető,mert egyébként még a felejthetőnél is gyengébb lenne maga a hely...
És még mindig az a hasonlat jut az eszembe,hogy ezzel az erővel intézeti gyerekeket is mutogathatnánk macskák helyett...Ha valaki nem akar a gyerekkel nyűglődni a hétköznapi életben,akkor havonta egy alkalommal beül a kávézóba,megsimizi néhány gyerek buksiját,társasozik velük kicsit,majd azzal a boldog tudattal megy haza,hogy ezt a projectet is kipipálta...
Teljességgel egyetértek, ahogy én is megírtam a véleményemet a blogomban. Nem értem azokat, akik örömódákat zengenek erről a helyről, milyen jó ezeknek a macsekoknak. Mert nem ez látszik rajtuk, abszolút nem. Vagy mindenkinek elborul az agya, mikor ide belép és kollektív agymosáson vesz részt még az is, akiről azt gondolná az ember, valamelyest ért a macskákhoz? elmentem én is, de csak azért, hogy ne vágja a fejemhez senki, hogy nem voltam ott és úgy mondok véleményt. Nem számítottam jobbra, de mellbe ütött a macskák megadó, közönyös tekintete - egy macska nem ilyen. Egy boldog macska.
VálaszTörlésSzámomra is döbbenetes volt a macskák beletörődő közönye és fénytelen tekintete és bundája:-( Akik ez iránt rajonganak, azok soha nem láttak egy élő, eleven, saját otthont és gazdát birtokló, öntörvényű, igazi macskát. Ők a képeslapok jaj de cuki képeit gondolják valóságnak. Szerintem plüssmacskákkal is ugyanezt a hatást el lehetne érni, hisz ezekből a cicákból pont azt a macskatermészetet ölték ki, ami miatt macska a macska :-(
VálaszTörlésA hely meg egyébként kávézónak nem kávézó - bár árulnak kávét - mert a folyamatosan üvöltő tuc-tuc miatt a szomszéd szavát nem hallani. Az meg, hogy a pincér lazán kitette a foglalt táblát, amikor egy óra alatt vagy 15 000 ft-ot hagytunk ott, minősíthetetlen, mind ahogy az is, hogy az asztalon nagy betűkkel ki van írva, hogy a felszolgálás díja nincs a árban. Eszembe jutott a New York, meg az Abbázia, ahol annak idején József Attila 1 pohár szódavíz mellett írhatta egész nap a verseit.
Csatlakozom Vivette-hez, Szuszmokhoz és Vacihoz, minden szavatokkal egyetértek. A jó napkezdet után teljesen lelombozódva jöttünk el a helyről...részemről 100%-osan leszerepelt :-(
VálaszTörlésMinden szavatokat elhiszem! Nagyon örülök, hogy nem mentem még a tájára sem, mert engem biztos elvitettek volna a rendőrrel randalízás miatt! Tudtam, hogy igazatok, igazunk van a helyet illetően, de most sajnálom, hogy igazunk lett, mert így volt egy rossz délutánotok!:-(((((
VálaszTörlésKár hogy nem a Damjanich utcaiba mentetek, az a hely valóban egy macskaparadicsom és gyönyörű, tényleg gyönyörű fényes bundájú cicák vannak ott, látszik hogy törődnek velük rendesen. Mikor ott voltunk pont vacsiztak és az egyik legdrágább natúr (real nature) terméket kapták, szárazból állítólag a royal canint kapnak és automata macskaalmuk van, tényleg nagyon jól vannak tartva. A cicák még dorombolnak is, az egyik (fehér ragdoll) amikor megérkeztünk odajött hozzánk, hanyatt vágta magát és nyávogva kérte hogy simogassuk. Kár hogy a másik így lejáratja a macska kávézót Magyarországon, mert lehet ezt jól is csinálni, nézzétek meg, nagyon érdemes!
VálaszTörlés