Tegnap okafogyottá vált az alomtálca a nappaliban,a szekrény tetején...
Mert az volt Kefír birodalma. Ott élt Ő a maga kis furcsa világában...
Már pici korában látszott,hogy nem teljesen olyan,mint egy normális cica. Nem túl sok élőlényt tüntetett ki a szeretetével. Inkább elvonult a világtól,és magában elmélkedett annak folyásáról.
De ha szeretett,akkor abba mindent beleadott.
Tegnap üresen maradt a tálkája. Nem nyúlt utánam a hűtő tetejéről,hogy jelezze,hogy neki most simi jár. Nem hallom többet a méltatlankodó fújását,ha valaki betolakodik a területére...
Csend maradt utána,és egy kis kerámia urna.
7 év és 9 hónap... Az első cicánk...
Mindig velünk leszel,legyél nagyon boldog odafent!
2013. február 9., szombat
2012. július 27., péntek
Margitka
Ha az elmúlt években megmagyarázhatatlan dolgok történtek a környezetünkben,akkor azt x-aktás eseménnyé nyilvánítottuk,és ezek okozóját párom által elkeresztelve Margitkaként emlegettük.
Vannak időszakok,mikor el is feledkezünk Margitkáról,aztán újult erővel lendül bele a szórakoztatásunkba,egész sorozatot produkálva a lehetetlennek tűnő dolgokból. Bekapcsolódó mosógép,magától moziztató dvd lejátszó,lepotyogó könyv a macskamentes területen,és még sorolhatnám...
Néhány perce majdnem megajándékozott egy szívinfarktussal...
A konyhában egy kampón évek óta fel van akasztva egy nagy csomag üveggyöngy egy hagymaháló-szerű tasakban. Puding főzésnél,tejforralásnál szoktam használni,hogy ne égjen oda az edény alján a főzendő,így nem kell folyamatosan kevergetni,egy régi barátnőmtől tanultam a trükköt.
Éveken keresztül jól érezte magát oda felakasztva,és ma úgy döntött,hogy leveti magát a kampóról,mert csak ez történhetett,ugyanis se a kampó nincs eltörve,se a szütyő nem szakadt el. Egyszerűen csak leugrott onnan...
El tudjátok képzelni,hogy az esti csöndben milyen hangja van,mikor nagyjából ötven darab üveggolyó lezuhan a járólapra és szétgurul az egész konyhában?
Engem a szívroham kerülgetett,a kutyák meg ugatórohamot kaptak,alig tudtam lecsendesíteni őket...
És még mindig morognak a konyhaajtóra,pedig már összeszedegettem előttük a golyókat...
Jó éjszakát!..........
Vannak időszakok,mikor el is feledkezünk Margitkáról,aztán újult erővel lendül bele a szórakoztatásunkba,egész sorozatot produkálva a lehetetlennek tűnő dolgokból. Bekapcsolódó mosógép,magától moziztató dvd lejátszó,lepotyogó könyv a macskamentes területen,és még sorolhatnám...
Néhány perce majdnem megajándékozott egy szívinfarktussal...
A konyhában egy kampón évek óta fel van akasztva egy nagy csomag üveggyöngy egy hagymaháló-szerű tasakban. Puding főzésnél,tejforralásnál szoktam használni,hogy ne égjen oda az edény alján a főzendő,így nem kell folyamatosan kevergetni,egy régi barátnőmtől tanultam a trükköt.
Éveken keresztül jól érezte magát oda felakasztva,és ma úgy döntött,hogy leveti magát a kampóról,mert csak ez történhetett,ugyanis se a kampó nincs eltörve,se a szütyő nem szakadt el. Egyszerűen csak leugrott onnan...
El tudjátok képzelni,hogy az esti csöndben milyen hangja van,mikor nagyjából ötven darab üveggolyó lezuhan a járólapra és szétgurul az egész konyhában?
Engem a szívroham kerülgetett,a kutyák meg ugatórohamot kaptak,alig tudtam lecsendesíteni őket...
És még mindig morognak a konyhaajtóra,pedig már összeszedegettem előttük a golyókat...
Jó éjszakát!..........
2012. június 2., szombat
Magyar minőség-a szó jó értelmében:)
Hazafelé menet pillantottam meg a feliratot,bámészkodás közben akadt meg a szemem az "ALFÖLDI" szócskán. Egy régi bérház kapuja mellett levő zsúfolt kis vitrin,tele cipőkkel és papucsokkal. Nem csillogó,nem hivalkodó,és mégis azonnal tudja az ember,hogy miről van szó. Legalábbis aki elég idős hozzá,hogy emlékezhessen az elnyűhetetlen,anyáink szerint egyáltalán nem nőies viseletre,amit mi mégis nagyon szerettünk hordani. Sokszor még ősszel is a lábamon volt,inkább dupla zoknit húztam bele... Tizensok éves hordása alatt nem a bőr ment tönkre,nem a varrás ment szét,egyszerűen elfogyott a talpa... De hát elég sok kilómétert tettem bele.
A szép emlékek hatására kutakodni kezdtem a neten,hogy biztosan arról az ALFÖLDI-ről van-e szó,és kiderült,hogy igen.
Alföldi Cipőbolt
Ma végre el is jutottam a boltocskába. Picike kis bolt,először azt hittem,hogy rossz helyen járok,mert sorba kellett állni már a bejutásért is...
Egy nagyon kedves fiatal hölgy az eladó,aki szeretettel beszél a cipőkről,és észre sem veszi,hogy máris túlórázik,pedig kint vár még rá egy menyasszony,akiről cipőméretet kell vennie.
Felkészült vásárló lévén cetlivel a kezemben érkezek,hogy melyik modellt szeretném felpróbálni,rögtön tudja,hogy melyikről beszélek,pedig rengeteg féle cipő van. 37-es,vagy 38-as kellene,azt is rögtön tudja,hogy egyetlen darab van belőle,egy 37-es,mert ez a fazon nem nagyon fogyott,egy ideje már nem készítik. És bár sok cipőből kell a nagyobb méret,ez olyan,mintha a lábamra öntötték volna.:)
Felbuzdulva a sikeres választáson,ami első látásra szerelem esete volt,gondoltam,hogy engedek a nosztalgikus hangulatomnak,és egy alföldi papucsot is engedélyezek magamnak. Először egy sötétebb barnát vett elő,de az nem tetszett,és kértem egy világosabbat. Félve húzott elő egy dobozt,egész bátortalanul tette fel a kérdést: -Almazöld esetleg?
És elővett egy olyan színű papucsot,amilyet csináltatnék magamnak,ha választhatnék a színek közül... Mikor látta az arcomon,hogy egyáltalán nem kezdek bőszen tiltakozni,akkor mondta,hogy minden lábbeli megtalálja egyszer a gazdáját. Ezeknek kicsit többet kellett várni,( mert a zöld papucs tévedésből készült egy világosbarna rendelésekor),de ahogy elnézi,megérte a várakozás.:)
Íme ők:
Bátran merem ajánlani mindenkinek,aki igazi bőrből való lábbelit szeretne elérhető áron,barátságos kiszolgálás mellett.:) És még magyar is.:)
A szép emlékek hatására kutakodni kezdtem a neten,hogy biztosan arról az ALFÖLDI-ről van-e szó,és kiderült,hogy igen.
Alföldi Cipőbolt
Ma végre el is jutottam a boltocskába. Picike kis bolt,először azt hittem,hogy rossz helyen járok,mert sorba kellett állni már a bejutásért is...
Egy nagyon kedves fiatal hölgy az eladó,aki szeretettel beszél a cipőkről,és észre sem veszi,hogy máris túlórázik,pedig kint vár még rá egy menyasszony,akiről cipőméretet kell vennie.
Felkészült vásárló lévén cetlivel a kezemben érkezek,hogy melyik modellt szeretném felpróbálni,rögtön tudja,hogy melyikről beszélek,pedig rengeteg féle cipő van. 37-es,vagy 38-as kellene,azt is rögtön tudja,hogy egyetlen darab van belőle,egy 37-es,mert ez a fazon nem nagyon fogyott,egy ideje már nem készítik. És bár sok cipőből kell a nagyobb méret,ez olyan,mintha a lábamra öntötték volna.:)
Felbuzdulva a sikeres választáson,ami első látásra szerelem esete volt,gondoltam,hogy engedek a nosztalgikus hangulatomnak,és egy alföldi papucsot is engedélyezek magamnak. Először egy sötétebb barnát vett elő,de az nem tetszett,és kértem egy világosabbat. Félve húzott elő egy dobozt,egész bátortalanul tette fel a kérdést: -Almazöld esetleg?
És elővett egy olyan színű papucsot,amilyet csináltatnék magamnak,ha választhatnék a színek közül... Mikor látta az arcomon,hogy egyáltalán nem kezdek bőszen tiltakozni,akkor mondta,hogy minden lábbeli megtalálja egyszer a gazdáját. Ezeknek kicsit többet kellett várni,( mert a zöld papucs tévedésből készült egy világosbarna rendelésekor),de ahogy elnézi,megérte a várakozás.:)
Íme ők:
Bátran merem ajánlani mindenkinek,aki igazi bőrből való lábbelit szeretne elérhető áron,barátságos kiszolgálás mellett.:) És még magyar is.:)
2012. május 28., hétfő
Az emberi természet...
Egy ideje elég érdekes folyamatok zajlanak bizonyos internetes felületeken. Ha végigjárod a lépcsőket (bosszankodás,düh,csodálkozás,csalódás,szánalom stb.),akkor eljutsz odáig,hogy szórakoztatónak találod a műsort.:-) Igaz,kicsit olyan,mintha ovisokat figyelnél,de ettől még akár tanulságos is lehet. És ha eljutsz idáig (ahogy többen el is jutottunk),akkor célját téveszti az egész... :)
2012. március 24., szombat
Számítógépeznek a macskáim!!!
Tegnap kivételesen elég korán lefeküdtem aludni,és sikerült is mély álomba zuhannom talán 10 óra körül,nem is emlékszem pontosan.
Aztán azt álmodtam,hogy cseng valami telefon... Meg azt is,hogy leesik valami,aminek üveg,vagy porcelán hangja van.... Aztán még mindig csöng valami... És valaki beszél a másik szobából nagy trappolások közepette...
Jesszus,ezt nem is álmodom,egy betörő van a lakásban,és a semmirekellő tacskóformák édesdeden durmolnak a paplanom alatt???
Magamhoz vettem egy ásványvizes üveget,az is jobb fegyver lévén a semminél,és átosontam a másik szobába,ahol a következő látvány fogadott:
A számítógépes ketrec úgy nézett ki,mint ahol tornádó pusztított,minden a földön hevert,a kávésbögrém is (legalább a fülem jó még félálomban is),Berlioz és VIII.Henrik pedig az asztalon csárdásozott,és életem párjával skype-olt... :-D
Úgy gondolom,teljesen jogosan tettem fel a kérdést: -Te felhívtad a macskákat,és beszélgetsz velük???
-Hülye vagy,szivem? Te hívtál... Nem azt mondtad,hogy lefekszel aludni?
De igen,azt mondtam,és meg is tettem...
A fattyak meg ha már bejutottak a tiltott zónába,és mai modern macskákhoz méltóan rákapcsolódtak a világhálóra,akkor gondos uralkodók lévén ráfrissítettek a webkamera programjára,mert úgy ítélték meg,hogy túl régi verzió van telepítve. És skype-on üzenetet is küldtek Kedvesemnek,ha esetleg nem értené,hogy mit nyávognak...
[0:06:53] Valent Ivett: 222222222222222222222222frrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr34555555555555555555555555555555555aqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqaÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ
Aztán azt álmodtam,hogy cseng valami telefon... Meg azt is,hogy leesik valami,aminek üveg,vagy porcelán hangja van.... Aztán még mindig csöng valami... És valaki beszél a másik szobából nagy trappolások közepette...
Jesszus,ezt nem is álmodom,egy betörő van a lakásban,és a semmirekellő tacskóformák édesdeden durmolnak a paplanom alatt???
Magamhoz vettem egy ásványvizes üveget,az is jobb fegyver lévén a semminél,és átosontam a másik szobába,ahol a következő látvány fogadott:
A számítógépes ketrec úgy nézett ki,mint ahol tornádó pusztított,minden a földön hevert,a kávésbögrém is (legalább a fülem jó még félálomban is),Berlioz és VIII.Henrik pedig az asztalon csárdásozott,és életem párjával skype-olt... :-D
Úgy gondolom,teljesen jogosan tettem fel a kérdést: -Te felhívtad a macskákat,és beszélgetsz velük???
-Hülye vagy,szivem? Te hívtál... Nem azt mondtad,hogy lefekszel aludni?
De igen,azt mondtam,és meg is tettem...
A fattyak meg ha már bejutottak a tiltott zónába,és mai modern macskákhoz méltóan rákapcsolódtak a világhálóra,akkor gondos uralkodók lévén ráfrissítettek a webkamera programjára,mert úgy ítélték meg,hogy túl régi verzió van telepítve. És skype-on üzenetet is küldtek Kedvesemnek,ha esetleg nem értené,hogy mit nyávognak...
[0:06:53] Valent Ivett: 222222222222222222222222frrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr34555555555555555555555555555555555aqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqaÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ
2012. március 10., szombat
Ha nem látom,nem hiszem el...
Barnabás rossz volt az etetési idő alatt,idétlenkedett,nézelődött,piszkálta a többieket,egyszóval mindent csinált,csak nem evett. Ezt én nem szeretem. És szigorú gazdi lévén nem is hagyom. A vacsiidő evésre való,ebből nem engedek. Úgyhogy el is vettem előle a tálkáját,és felraktam a szekrény tetejére,mert ott biztonságban van,a macskák nem szeretik a kutyatápot.
Mire a többiek megvacsoráztak,addigra Bibi is rájött,hogy mégiscsak éhes,de hát késő bánat, eb gondolat,a szó legszorosabb értelmében.:)
Tettem-vettem,pakolásztam,magam is megvacsiztam,majd egy fél óra múlva visszamentem a szobába,és a következő látvány fogadott:
Berlioz ült a szekrény tetején,és a mancsával szedegette ki a kutyatápot a tálkából,és egyesével dobálta le Barnabásnak... :)
Ne is mondjatok semmit!:)))))
Mire a többiek megvacsoráztak,addigra Bibi is rájött,hogy mégiscsak éhes,de hát késő bánat, eb gondolat,a szó legszorosabb értelmében.:)
Tettem-vettem,pakolásztam,magam is megvacsiztam,majd egy fél óra múlva visszamentem a szobába,és a következő látvány fogadott:
Berlioz ült a szekrény tetején,és a mancsával szedegette ki a kutyatápot a tálkából,és egyesével dobálta le Barnabásnak... :)
Ne is mondjatok semmit!:)))))
2012. március 1., csütörtök
Egy új vállalkozás alapja:)
Ha Bibit meg tudnám tanítani gombot felvarrni olyan tempóban,ahogy lerágja azokat az összes ágyneműmről,akkor külön iparágat telepíthetnék ezen teljesítményére.:-)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)