Miért lenne nálunk bármi is egyszerű?!

Tegnapra terveztük a két vörös dög, Gordi,és Bercus ivartalanítását. Gordival akartunk kezdeni,mert Barka után ő a legmindenlébekanalabb a csapatban,nem akartuk,hogy zavarjon golyótlanítás közben.

Tegnap előtt, szépítkezés közben mindkettőjüknél ellenőriztem a mogyorókat,mert rejtett here esetén ugye a has felől kell műteni,azt mégse lehet az ebédlőasztalunkon megcsinálni...

Tegnap előtt még minden a helyén volt...

Aztán Gordikám megkapta a szurit,szépen leborotváltuk a kis zacsiját,és nem találtuk az egyik mogyeszt...

Gyors körtelefon,hogy járt-e már így valaki. A válasz: Igen,de ott sikerült leimádkozni a golyót a helyére.

Kb.25 percen keresztül nyomkodtuk,rázogattuk,masszíroztuk a magatehetetlen cicát,persze a golyóbis ragaszkodott a has felőli zsírpárnák közé beágyazódott helyzetéhez...

Úgyhogy feladtuk.

Megcsináltuk Bercike töketlenítését,vele szerencsére nem volt semmi komplikáció, megbeszéltünk egy új időpontot,azt már a rendelőbe,hogy ha megint elvándorol,vagy addig nem is jön elő a golyci,akkor is meg tudjuk csinálni a műtétet.

Elment a dokim,a remek altatási módszerének köszönhetően a cicák negyed óra múlva már szaladtak, Gordi felugrott az ölembe,próbaképp megmogyoróztam,és ott volt mindkét bogyó.........

Nem is fűzök hozzá már semmit... :D

Bűvös hatos

A tegnapi méreckedésnél megállapításra került,hogy a Béres cica cseppektől megnövekedett étvágya miatt Berlioz végre átlépte a 6 kg-os határt! Mostani súlya 6,1 kg. :D
Igy már 10 dkg hús is található a 6 kg csonton. :)

Berlioz étvágya

Ha a fólia, celofán és nylonzacsi tápláló lenne, akkor Berlioz úgy nézne ki, mint Garfield...

Évzárás

Ebben az évben is sok minden történt velünk.
Túl vagyunk a 10. évfordulónkon, és az első házassági évfordulónkon.

Gazdagabbak lettünk három cicával, és egy kutyának álcázott borjúval.
Sajnos volt, akit el kellett engednünk, szaporodott a kis urnák száma...
A rakat szőrös gyerek mellett volt rengeteg vidám percünk, és idén az aggódásból is bőven kijutott a betegeskedések miatt.
Ennek kapcsán ismét megerősítést nyert,hogy mennyire más a mi értékrendünk. Igen, mi az egyszerű házi cicáinkért is pont annyira aggódtunk, mint a maine coon-okért, mert ők ugyanannyira a gyerekeink, nem abban van az értékük, hogy mennyi pénzt fizettünk értük...

Lettek új ismerőseink, és barátaink, és ismét ért csalódás. Az évek, és a rutin teszi, hogy már hamarabb tudjuk helyére tenni a dolgokat, és felismerni, ha többet látunk valakiben, mint amennyi benne van valójában.

Összességében szép évünk volt, hisz együtt csináltuk végig, kisebb-nagyobb összezördülésekkel, de szeretetben, egymást segítve. Kell ennél több? Nekünk nem. :)

Mindenkinek kívánunk boldogságot, szeretetet a következő esztendőre, aki megérdemli! :D
Mindenki másnak pedig olyat, amilyet ő kívánna nekünk.  :D


Boldog  új évet kívánunk!

Ivett,Zsolti,Tódor,Babszem Barnabás,Jasper,Bagira,Bambi,Panda,Kamilla,
VIII.Henrik,Pilincka,Berlioz,Barka,Fontos Fanti,Gordi,Mókuska,
Berci

Kávézó macskákkal

Ma a macskás csapattal elmentünk megnézni. Bár az utolsó pillanatig tartottam magam,hogy ebben a programban nem fogok részt venni,de mégis elmentem,senki ne mondhassa,hogy úgy alkotok véleményt valamiről,hogy nem láttam a saját szememmel.

Igazán,becsszóra igyekeztem pozitívan állni a dologhoz,félretenni az előítéleteimet,és nagyon figyeltem,hogy hogyan sikerült leküzdeni a sokunk által felsorolt problémákat...

Hát,többnyire sehogy...

Első lépésben tegyük félre,hogy ez egy macskás kávézó,mert már simán kávézónak se tetszik. Belépésünk után felvezettek bennünket a galériára.Utána elég sokáig vártunk,hogy valaki megkérdezze,hogy mit szeretnénk fogyasztani. Aztán kiderült,hogy nincs étlap,amin a sütik fel lennének tüntetve,úgyhogy le kellett caplatni a lépcsőn,hogy megnézhessük a választékot a pultban. Ezt mondjuk azelőtt is mondhatták volna,mielőtt föltereltek bennünket...

A fenti részre nem nagyon jönnek fel a macskák,talán kettő látogatott meg bennünket egész idő alatt,amíg próbáltunk beszélgetni egymással,bár ez sem volt egyszerű,olyan hangosan szólt a zene... Nekem egy kávézó árasszon meghitt hangulatot,ahol nyugodtan beszélgethetek a barátaimmal...

A felszolgáló túl kedves,túl sokszor kérdezi,hogy mit szeretnénk,és bár benne van a házirendben,hogy óránkénti fogyasztást kérnek,de nincs összeg meghatározva,tehát megtehettük volna,hogy először egy kávét kérünk,majd egy óra múlva egy sütit... Nem ezt tettük. Meg is érkezett a felszolgáló egy Foglalt táblácskával... Nem ez a legudvariasabb módja annak,hogy jelezzék,lejárt az időnk...


És akkor most a macskákról... Mert fentiek miatt még csak szimplán vacak a hely számomra. De a macsekok látványától szomorú,gyomorszorító... Ez lenne majdnem az utolsó hely a földön,ahol a saját cicámat tudni szeretném...

Teljesen kedvetlenek,idegesek,minden zajra rezdülnek... De a legrosszabb a tekintetük. Olyan fásultan nézett mindegyik. Fiatal cicák,de szinte semmire nem reagáltak,ha az én cicám lenne ilyen,akkor vinném az állatorvoshoz. Ezen kívül szerintem soványak is,és a szőrük nagyon ápolatlan,fénytelen.

Tehát nem lettem meggyőzve... Továbbra is azt gondolom,hogy ez a helyzet nem jó a cicáknak,de ez senkit nem érdekel túlzottan,hiszen a kávézó láthatólag jól megy,ez csak a cicáknak köszönhető,mert egyébként még a felejthetőnél is gyengébb lenne maga a hely...

És még mindig az a hasonlat jut az eszembe,hogy ezzel az erővel intézeti gyerekeket is mutogathatnánk macskák helyett...Ha valaki nem akar a gyerekkel nyűglődni a hétköznapi életben,akkor havonta egy alkalommal beül a kávézóba,megsimizi néhány gyerek buksiját,társasozik velük kicsit,majd azzal a boldog tudattal megy haza,hogy ezt a projectet is kipipálta...

Egy kávézó margójára...

Kifejtettem a véleményem több fórumon is. Azt mondták, okoskodom. Szerintem nem, de mindegy. Tekintsünk el attól,hogy szerintem jó-e a macskáknak kávézóban élni, avagy sem.

De az nem fura senkinek, hogy a macskák zaklatásának kiküszöbölésére az a megoldás született, hogy a tulaj(akié a kávéház bevétele lesz) önkénteseket toboroz, hogy mégis bemehessenek a gyerekek, akik miatt nyilván több lesz a forgalom?

Fanti esti monológja

Jájájáájjj! Már készül a vacsora. Mi lesz,ha engem kifelejt???

Nem akarok éhenhalni!!!

Valaki segítsen már,mert úgy néz ki,hogy ez itt megsüketült!

Jajj,mi lesz velem,ha nem jut vacsora???



Na végre,igyekezz már,mindjárt éhenhalok!

Méghogy ne dünnyögjek az orrom alá... Persze,hogy dünnyögök,mert lassú vagy!
Nem én alszom tápmorzsában,úgyhogy gyorsan terítsd azt a takarót!

És most csukd be az ajtót,hogy nyugodtan
 ehessek!

...

Hahóóó! Mi lesz,ha itt felejt bezárva??? Tessék engem kiengedni! Már megettem a vacsit... Valaki nyissa már ki az ajtót!

Na jól van,végre,hogy ideértél!
Mondjuk most már nem akarok kimenni,csak az elv... Lássuk be,mégiscsak sziámi vagyok,alapvetés,hogy vannak jogaim... Neked meg kötelezettségeid.

Na,gyere ide,adhatsz egy puszit,mert szeretlek... Persze,hogy morgok,jóból is megárt a sok!

Na jó,alszom veled,melegíthetsz!  De ne mocorogjál! Jó éjt!