Különösen akkor nem,ha két professzor is van a csapatban tacskónak álcázva.
Barnabás,az ifjabb búsképű lovag mostanra már teljes bizonyossággal elhitte,hogy vége a hányatott kutyasorsnak, végérvényesen jó helyre rakta le a kis popsiját, úgyhogy a szorongó üzemmódról bátor szívvel átkapcsolhat gyerekkutya állásba,és az összes baromságot végigcsinálhatja,amit ilyenkor általában már inkább kinőni szoktak az ebek.:)
Nagyon gyengécskére sikerült a vértezet,úgyhogy egy másodperc alatt végigvonult rajtam egy kisebb fajta idegösszeomlás...
Ugyanis az egész szoba be volt terítve apró szivacsdarabokkal,valamint kókusz háncs törmelékkel,ami eredetileg a szuper minőségű matracom szerves részét képezte nagyjából deréktájon,körülbelül három tenyérnyi darabon...
A macskák is nagyon örülhettek a természetes rostanyag felszabadításának,mert a kókuszos hányásokból ítélve elég sokat elfogyasztottak belőle...
Mivel ezidáig nem volt szokás a lakás felaprítása (és a tekintetekből is ezt a következtetést szűrtem le), ezért úgy ítéltem meg,hogy Barnabee lehetett az értelmi szerző,és a fő végrehajtó is egyszemélyben.
Úgyhogy még frissiben,nagykabátban felmarkoltam őt a nyakbőrénél fogva,és itt elkövettem egy óriási stratégiai hibát.
Ugyanis ivartalanítás ide vagy oda,Bibi fütyköse még mindig feláll a legkisebb izgalom hatására. Ez párosult azzal,hogy mivel tudta,hogy most aztán túllőtt a célon,ezért ijedtében bepisilt,amitől olyanná változott,mint egy irányíthatatlanná vált locsolócső. Tehát bájosan összepisilte a kedvenc,és egyetlen téli kabátomat,valamint a belőle kilógó részeimet. El lehet képzelni,hogy a sikítófrász határán ettől a momentumtól nem lettem boldogabb kicsit sem...
Mindig gondosan ügyelek rá,hogy a legelborultabb pillanataimban is úgy fegyelmezzek,hogy még véletlenül se tegyek kárt bennük. Most is az történt,hogy a locsolás befejeztével kb.15cm magasról egy erélyesebb mozdulattal tettem le őt a földre,hogy érezze,hogy még nem szállt el a haragom,sőt... Kiszaladt az előszobába,és pár perc múlva visszabotorkált HÁROM LÁBON bicegve...
Na,itt sírógörcsöt kaptam,felhívtam Páromat,aki épp úton van,és tíz percig bömböltem -szürcsögtem a telefonba,szegény azt se tudta,hogy mi történt...:) Aztán nagyvonalakban előadtam a történetet,majd tovább zokogtam,hogy micsoda egy rohadt szemét gazda vagyok,hogy egy nyomorult matrac,meg egy lepisált télikabát miatt eltöröm a kutya lábát,és hogy most éjszaka hova a fenébe vigyem röntgeneztetni,mikor nincs is nálam annyi pénz... Aztán mikor már ő is szóhoz jutott,akkor megnyugtatott kicsit.
Bibi,a fene érzékeny szenzoraival rögtön érzékelte,hogy elült a vihar. Levegőben tartott törött lábat soha nem láttam még ilyen hamar meggyógyulni...:) Akkora színész,hogy az Oscar díj sértés lenne az alakítása értékelésére.:)
Könnyesre röhögtem magam :-)
VálaszTörlésBocsi.
Semmi baj,így néhány nap elteltével már szeintem is vicces.:)
VálaszTörlésCsodálom azt a derűt - a bőgés ellenére - amivel ezeket az eseteket kezeled . Persze én is jót röhögtem:-)
VálaszTörlésSzerencsére a matracom még ép, emlékeim szerint alegvadabb tettek egy plüss kutya kibelezése és a szivacsdarabok széthurcolása valamint egy nagy zsák alom kibontása és szétterítése volt by Vaci:-)