Valakinek...

Valakinek,aki fontos része lett az életemnek...
Valakinek,aki talán el se olvassa ezeket a sorokat...
Valakinek,aki nem is tudja magáról,hogy milyen értékes ember...

Ebben a rohadt világban a megélhetésért folytatott harc közben elrohanunk azok mellett a dolgok mellett,amiktől szebbek lehetnének a szürke hétköznapok. Én is keresztülrobogtam a magam eddigi életén. Sokszor választottam rosszul,barátot,szerelmet egyaránt,meg is fizettem a tanulópénzt...Lehet,hogy ez volt az utam ahhoz az állapothoz,mikor megismertem magamat,és azóta tisztán látom a körülöttem megforduló embereket is,és sokkal nagyobb biztonsággal választom ki azokat,akiket közel engedhetek magamhoz... Ezzel együtt persze azokat is,akiket nem. Nem vagyok túl toleráns,és magasak az elvárásaim,de cserébe a maximumot nyújtom azoknak,akiket szeretek.
Ez a valaki is azok közé tartozik,akit szeretek.Nem tudok róla szépen beszélni,talán szebben tudok írni róla. Nagyon sok olyan értéket képvisel,amik számomra fontosak,úgy érzem,hogy sok mindenről hasonlóan gondolkozunk. Sokszor megtisztel azzal,hogy megosztja velem életének pillanatait,és én is beszámolhatok örömről-bánatról...
Sose történik véletlenül,ha megismerünk valakit. És én már azt is tudom,hogy ha valaki fontos,azt nem szabad elengedni. Annak tudnia kell arról,hogy számíthat rám bármiben,amiben módomban áll segíteni. Lehet,hogy ez nem sok az adott körülmények között. Lehet,hogy csak annyit adhatok,hogy szeretem Őt. Csak annyit,hogy miattam soha nem kell rosszul éreznie magát...