3.

A harmadik cica érkezését egy nem túl örömteli esemény váltotta ki. Micó cicánk ugyanis meglépett a konyhaablakon keresztül.Az volt az egyetlen nem macskabiztossá tett ablak a lakásban,mert a konyhába nem mehettek be a tesók. De akkor éjszaka Micó mégis beszökött valahogy,és mi nem vettük észre.:( Napokon át kerestem,ráadásul egyedül,mert párom külföldön dolgozott. Vittem a kedvenc jutifaliját a csörgős dobozban,több száz plakátot ragasztottam,adtam fel hirdetést neten, a kerületi újságban, mindenhol,ahol lehetett.Ha hajnali kettőkor hívtak,akkor magamra kaptam valamit és rohantam a szállítóval,hátha tényleg őt látták.Bejártam a kerületet,megismertem a környék összes kóbor és nem kóbor fekete-fehér cicáját. De őt csak nem találtam.
Kedvesem hazajött,meghánytuk-vetettük: Murphy törvénye,ha hozunk egy új cicát a házhoz,akkor előkerül a régi.

És ezt a kis gyönyörűséget találtuk a neten egy gazdikereső rovatban.:) Szerelem első látásra,már aznap mentünk is érte.:) Bagira lett a becsületes neve,kicsit hosszabban: Apaszerelme. :)
És az érkezése után nem sokkal ,több átbőgött éjszaka és nappal után egyszer csak kinéztem az ablakon,és Micót láttam elszaladni a szomszéd iskola kertje felé,ott ült az ablakunk alatt,csak megijedt a mozgástól. Én eldobtam mindent,ami a kezemben volt,ész nélkül rohantam ki az utcára egy szál köntösben,az adrenalintól vezérelve átmásztam egy kerítésen,mivel annyira félt,hogy nem mert közelebb jönni,hogy benyúlva elérjem. A sokkos macskával a hónom alatt visszamásztam az utcára, utólag visszagondolva halvány fogalmam sincs róla,hogy hogyan sikerült. Közben persze már bőgtem,mint az árva szamár-immáron örömömben-,taknyam-nyálam egybefolyt,Micó csak lapult a karomban,meg se mert mozdulni.Hálát adtam az égieknek,hogy nem jött arra senki,majd közvetlenül ezután rájöttem,hogy mégiscsak jó lenne,ha jönne valaki,mondjuk egy lakó a házból,mert a kulcsomat azt bent hagytam kapu zárjában:belül.
Telefon,az bent a lakásban.Kaputelefon,az nem jó. Illetve egyetlen lakónál működik,szegény öreg szomszédnéninknél,aki közel jár a nyolcvanhoz. És azt még nem említettem,hogy majdnem éjfél volt,mikor a Micó-jelenést megpillantottam.Úgyhogy kénytelen voltam felcsengetni szegény nénit,aki jól fogadta a zaklatást,mikor meglátta az egy hónap után előkerült Micót,bár rögtön azt mondta,hogy ő ugyan meg nem ismerte volna a cicát,mert ő egy nagydarab macskára emlékezett,Micó pedig csont-bőrre soványodott a négy hét alatt. De az a lényeg,hogy előkerült.:) Három napig a szekrény alatt gubbasztott,csak úgy evett,ha oda bemásztam utána,de aztán elmúlt a rettegés,újra beilleszkedett az immáron háromra bővült macskacsapatba.:)