1. és 2.

Avagy Kefír és Micó. Ők az őslakosok a macskabirodalomban. Az elmúlt évek alatt sokat tanakodtunk,hogy melyikünk is szeretett beléjük jobban,és ki döntött úgy,hogy megmentjük őket az elaltatástól. Most már úgy gondolom,hogy mindegy. Akkor végleg eldőlt a mi sorsunk is az övékével együtt.:) Kefírke teljesen hófehér kislány,természetesen ivartalanítva. Ezt a jövőben nem is említem,nálunk az összes állat ivartalanítva van,mivel nem kívánunk feleslegesen szaporítani,mikor így is annyi kóbor állat él az utcákon.:( Micó pedig egy fekete-fehér exkandúr,fekete rosszaságfolttal az orrán,és fekete sisakkal a fején. Velük kezdődött. Az első percben szerelembe estünk,és fontos volt mindkettőjüket elhozni,mert egyedül unatkoztak volna.:)

Nekem ők voltak az első szobacicáim,gyerekkoromban ugyan volt macskánk,de szigorúan a kertben lakott mindegyik,sose kerültem velük szoros kapcsolatba. Náluk tapasztaltam meg először,hogy milyen jó dolog egy doromboló szőrgombóccal együtt aludni. Őket láttam először felnőni úgy,hogy szinte minden pillanatot nyomon követhettem.Náluk figyeltem fel először,hogy nekik is különböző a személyiségük,egészen másképp reagálnak dolgokra,különböző módon fejezik ki a szeretetüket és a nemtetszésüket is. Náluk kezdtük elsajátítani a macskaalattvaló szerepkört.:) Azóta persze rájöttünk,hogy ez végtelen folyamat, sose fogjuk őket kiismerni,de szorgalmasan próbálkozunk vele.:)