Magyar minőség-a szó jó értelmében:)

Hazafelé menet pillantottam meg a feliratot,bámészkodás közben akadt meg a szemem az "ALFÖLDI" szócskán. Egy régi bérház kapuja mellett levő zsúfolt kis vitrin,tele cipőkkel és papucsokkal. Nem csillogó,nem hivalkodó,és mégis azonnal tudja az ember,hogy miről van szó. Legalábbis aki elég idős hozzá,hogy emlékezhessen az elnyűhetetlen,anyáink szerint egyáltalán nem nőies viseletre,amit mi mégis nagyon szerettünk hordani. Sokszor még ősszel is a lábamon volt,inkább dupla zoknit húztam bele... Tizensok éves hordása alatt nem a bőr ment tönkre,nem a varrás ment szét,egyszerűen elfogyott a talpa... De hát elég sok kilómétert tettem bele.

A szép emlékek hatására kutakodni kezdtem a neten,hogy biztosan arról az ALFÖLDI-ről van-e szó,és kiderült,hogy igen.

Alföldi Cipőbolt

Ma végre el is jutottam a boltocskába. Picike kis bolt,először azt hittem,hogy rossz helyen járok,mert sorba kellett állni már a bejutásért is...
Egy nagyon kedves fiatal hölgy az eladó,aki szeretettel beszél a cipőkről,és észre sem veszi,hogy máris túlórázik,pedig kint vár még rá egy menyasszony,akiről cipőméretet kell vennie.

Felkészült vásárló lévén cetlivel a kezemben érkezek,hogy melyik modellt szeretném felpróbálni,rögtön tudja,hogy melyikről beszélek,pedig rengeteg féle cipő van. 37-es,vagy 38-as kellene,azt is rögtön tudja,hogy egyetlen darab van belőle,egy 37-es,mert ez a fazon nem nagyon fogyott,egy ideje már nem készítik. És bár sok cipőből kell a nagyobb méret,ez olyan,mintha a lábamra öntötték volna.:)
Felbuzdulva a sikeres választáson,ami első látásra szerelem esete volt,gondoltam,hogy engedek a nosztalgikus hangulatomnak,és egy alföldi papucsot is engedélyezek magamnak. Először egy sötétebb barnát vett elő,de az nem tetszett,és kértem egy világosabbat. Félve húzott elő egy dobozt,egész bátortalanul tette fel a kérdést: -Almazöld esetleg?

És elővett egy olyan színű papucsot,amilyet csináltatnék magamnak,ha választhatnék a színek közül... Mikor látta az arcomon,hogy egyáltalán nem kezdek bőszen tiltakozni,akkor mondta,hogy minden lábbeli megtalálja egyszer a gazdáját. Ezeknek kicsit többet kellett várni,( mert a zöld papucs tévedésből készült egy világosbarna rendelésekor),de ahogy elnézi,megérte a várakozás.:)


Íme ők:

Bátran merem ajánlani mindenkinek,aki igazi bőrből való lábbelit szeretne elérhető áron,barátságos kiszolgálás mellett.:) És még magyar is.:)

Az emberi természet...

Egy ideje elég érdekes folyamatok zajlanak bizonyos internetes felületeken. Ha végigjárod a lépcsőket (bosszankodás,düh,csodálkozás,csalódás,szánalom stb.),akkor eljutsz odáig,hogy szórakoztatónak találod a műsort.:-) Igaz,kicsit olyan,mintha ovisokat figyelnél,de ettől még akár tanulságos is lehet. És ha eljutsz idáig (ahogy többen el is jutottunk),akkor célját téveszti az egész... :)

Számítógépeznek a macskáim!!!

Tegnap kivételesen elég korán lefeküdtem aludni,és sikerült is mély álomba zuhannom talán 10 óra körül,nem is emlékszem pontosan.

Aztán azt álmodtam,hogy cseng valami telefon... Meg azt is,hogy leesik valami,aminek üveg,vagy porcelán hangja van.... Aztán még mindig csöng valami... És valaki beszél a másik szobából nagy trappolások közepette...

Jesszus,ezt nem is álmodom,egy betörő van a lakásban,és a semmirekellő tacskóformák édesdeden durmolnak a paplanom alatt???

Magamhoz vettem egy ásványvizes üveget,az is jobb fegyver lévén a semminél,és átosontam a másik szobába,ahol a következő látvány fogadott:
A számítógépes ketrec úgy nézett ki,mint ahol tornádó pusztított,minden a földön hevert,a kávésbögrém is (legalább a fülem jó még félálomban is),Berlioz és VIII.Henrik pedig az asztalon csárdásozott,és életem párjával skype-olt... :-D

Úgy gondolom,teljesen jogosan tettem fel a kérdést: -Te felhívtad a macskákat,és beszélgetsz velük???
-Hülye vagy,szivem? Te hívtál... Nem azt mondtad,hogy lefekszel aludni?

De igen,azt mondtam,és meg is tettem...

 A fattyak meg ha már bejutottak a tiltott zónába,és mai modern macskákhoz méltóan rákapcsolódtak a  világhálóra,akkor gondos uralkodók lévén ráfrissítettek a webkamera programjára,mert úgy ítélték meg,hogy túl régi verzió van telepítve. És skype-on üzenetet is küldtek Kedvesemnek,ha esetleg nem értené,hogy mit nyávognak...

[0:06:53] Valent Ivett: 222222222222222222222222frrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr34555555555555555555555555555555555aqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqqaÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ

Ha nem látom,nem hiszem el...

Barnabás rossz volt az etetési idő alatt,idétlenkedett,nézelődött,piszkálta a többieket,egyszóval mindent csinált,csak nem evett. Ezt én nem szeretem. És szigorú gazdi lévén nem is hagyom. A vacsiidő evésre való,ebből nem engedek. Úgyhogy el is vettem előle a tálkáját,és felraktam a szekrény tetejére,mert ott biztonságban van,a macskák nem szeretik a kutyatápot.

Mire a többiek megvacsoráztak,addigra Bibi is rájött,hogy mégiscsak éhes,de hát késő bánat, eb gondolat,a szó legszorosabb értelmében.:)
Tettem-vettem,pakolásztam,magam is megvacsiztam,majd egy fél óra múlva visszamentem a szobába,és a következő látvány fogadott:
Berlioz ült a szekrény tetején,és a mancsával szedegette ki a kutyatápot a tálkából,és egyesével dobálta le Barnabásnak... :)

Ne is mondjatok semmit!:)))))

Egy új vállalkozás alapja:)

Ha Bibit meg tudnám tanítani gombot felvarrni olyan tempóban,ahogy lerágja azokat az összes ágyneműmről,akkor külön iparágat telepíthetnék ezen teljesítményére.:-)

Vérnyomásmérő

Tegnap még nem tudtam,hogy miért kell ma lemennem a térképről. Ma fényderült a bűnbanda újabb cselekedetére. Henrik és Berlioz közös erővel kipiszkálta annak a szekrénynek az ajtaját,ahol a vérnyomásmérőt tartjuk. Biztos úgy ítélték meg,hogy a fenemód stresszes életük kellően indokolja,hogy ők is ellenőrizzék egészségi állapotukat,kezdve azt a vérük nyomásával... Henrik beledugta a fejét a mandzsettába,ezzel egyidőben a fő szárnysegéd véletlenül rálépett a szerkezet gomjára,amitől az pumpálni kezdte a levegőt,amit a két okos támadásnak vett,úgyhogy a kezdeti rémület,valamint a mandzsettából történő szabadulás után minden alkatrészre kiterjedően megmutatták,hogy ők uralják a terepet,és csúnyán elbánnak a betolakodókkal.:-D Szerintem tegnap is valami hasonló történhetett,csak akkor még nem voltam szemtanúja,ezért aztán komolyan elgondolkoztam,hogy lemaradtam-e valami eseményről,mikor este hosszas pumpálás után azt mutatta a műszer,hogy egyáltalán nincs is nyomása a véremnek,pulzusom meg főleg nincsen... A harmadik próbálkozás után meggyőztem magam,hogy kevéssé valószínű,hogy úgy meghaltam,hogy észre se vettem,és behatóbb vizsgálat után kiderült,hogy a mandzsettát lukasztották ki,úgyhogy hiába pumpálódik a levegő... Ezért ma lementem a térképről egy új vérnyomásmérő beszerzése céljából,mert nem lett volna ennél jobb dolgom.:-) Imádom a macskáimat!:-D

Valakinek...

Valakinek,aki fontos része lett az életemnek...
Valakinek,aki talán el se olvassa ezeket a sorokat...
Valakinek,aki nem is tudja magáról,hogy milyen értékes ember...

Ebben a rohadt világban a megélhetésért folytatott harc közben elrohanunk azok mellett a dolgok mellett,amiktől szebbek lehetnének a szürke hétköznapok. Én is keresztülrobogtam a magam eddigi életén. Sokszor választottam rosszul,barátot,szerelmet egyaránt,meg is fizettem a tanulópénzt...Lehet,hogy ez volt az utam ahhoz az állapothoz,mikor megismertem magamat,és azóta tisztán látom a körülöttem megforduló embereket is,és sokkal nagyobb biztonsággal választom ki azokat,akiket közel engedhetek magamhoz... Ezzel együtt persze azokat is,akiket nem. Nem vagyok túl toleráns,és magasak az elvárásaim,de cserébe a maximumot nyújtom azoknak,akiket szeretek.
Ez a valaki is azok közé tartozik,akit szeretek.Nem tudok róla szépen beszélni,talán szebben tudok írni róla. Nagyon sok olyan értéket képvisel,amik számomra fontosak,úgy érzem,hogy sok mindenről hasonlóan gondolkozunk. Sokszor megtisztel azzal,hogy megosztja velem életének pillanatait,és én is beszámolhatok örömről-bánatról...
Sose történik véletlenül,ha megismerünk valakit. És én már azt is tudom,hogy ha valaki fontos,azt nem szabad elengedni. Annak tudnia kell arról,hogy számíthat rám bármiben,amiben módomban áll segíteni. Lehet,hogy ez nem sok az adott körülmények között. Lehet,hogy csak annyit adhatok,hogy szeretem Őt. Csak annyit,hogy miattam soha nem kell rosszul éreznie magát...