Vizipálma

Ma elmentünk vizipálmát vásárolni a macskáknak. Nem mondom,hogy melyik ismert kertészetben kötöttünk ki. Rengeteg növény,elég össze-vissza kiírások,ezért úgy döntöttünk,hogy nem kóborlunk körbe-körbe,inkább segítséget kérünk valakitől.

Megszólítottunk egy eladót,hogy merre találunk vizipálmát. Elindult velünk,hogy be kell menni az épületbe,de majd ő megmutatja. Közben a latin nevén említve megkérdezte,hogy melyik fajtát szeretnénk (később kiderült,hogy csak egy fajtájuk van),erre mondtam,hogy nekünk mindegy,csak ne legyen mérgező,mert a macskáknak visszük.
Teljesen elhűlt,hogy ő azt egyáltalán nem ajánlja,mert ez a növény tele van alkaidákkal,amik nagyon károsak a macskákra,vérhast is kaphatnak tőle legrosszabb esetben.

Halló! Micsoda veszélyes,terrorista növényeket javasoltok szegény gyanútlan macskáinknak???:DDD Ha nem a vérvizipálma végez velük,akkor a vérhas?:DDD

És akkor néhány kép arról,ahogy a macskáim sok lúd disznót győz alapon legyűrik a vérszomjas szobanövényt.:) Már csak a vérhas miatt kell aggódnom.:)))

Tudakozó,szaknévsor,mifene...

Naponta nagyjából 4-5 hívás érkezik különböző cégektől,akikkel idáig állítólag kapcsolatban voltunk,és akik szeretnék meghosszabbítani a nem létező regisztrációnkat a rendszerükben,mert különben soha senki nem fog megtalálni minket se telefonon,se neten,se sehogy...
Miért nézik komplett hülyének az embert???
Ha meg köszönöd szépen nem kéred a szolgáltatásukat,akkor besértődnek.

Fűnyírás

Életem párja ma füvet nyírt a telken,aztán értem jött,és együtt jöttünk haza. A nadrágja tiszta fűnyom volt,ahogy beletörölte a kezét. Pilincka egész egyszerűen transzba esett a gyönyörűségtől,ahogy megérezte az illatot.:) Dörgölte bele a kis pofáját,aztán az egész testét,a mellső lábaival átfogta kedvesem lábát,és harapta,meg nyalogatta,nagyon édes volt.:)Persze fényképezőgép nem volt a közelben,mire behoztam,addigra már elmúlt a varázs.:)

Én

Egyáltalán nem jó érzékenynek lenni. Mert így nem csupán a saját szeretteim betegsége vagy elvesztése miatt vagyok ideges,vagy szomorú. Mert így egy fórumos bejegyzés miatt sírok olyan cicákért,akiket még csak nem is láttam,csak képről, drukkolok értük,mikor betegek,és fájdalmat okoz,mikor elmennek...

Döntés után:)

Nem állítom,hogy hosszas keresgélés kellett hozzá,mert szinte az első pillanatban beleszerettünk már a fényképe alapján. Berliozról beszélek,aki május havában lesz családom szerves része,persze már csak a kilométerek választanak el egymástól,mert a lelkemben már régen elfoglalta a helyét.:)

Túl vagyunk a személyes találkozáson is,és azt hiszem,hogy kölcsönös volt az érdeklődés,és az elfogadás is. Párommal nyilván a "KIVÁLÓ ALATTVALÓ" felirattal a homlokunkon érkeztünk,hogy kétsége se legyen afelől,hogy jó helyre teszi a kis hátsóját.:)

Nem vagyunk egyformák

Kutyakozmetikus hölgy vásárló szeretett volna a minap talpnyíró ollót vásárolni.
Értem én,hogy nem mindig megy a bolt,és drágák a szerszámok,de az is lehet,hogy a 22-es csapdájával állunk szemben. Mert mikor meglátta az árát az ollónak,akkor azt mondta,hogy mégse kéri,a gazdik úgyse azt vizsgálgatják otthon,hogy ki lett-e vágva a szőr a kutya talpából...
Hát,először is remélem,hogy azért sok gazdi van,aki néha megvizsgálja a kutyája talpát,tehát észreveszi,ha szőrös maradt,és ezzel egy időben keres egy másik kozmetikust,tehát csökken a bevétel,amiből ollót lehet venni...A szerszám hiánya és a hanyagság hozza magával a vendégek számának csökkenését,tehát még kevesebb pénz marad a vásárlásra...
De ne csak az anyagi oldalát nézzük,mert az csak az érintett embernek rossz. Nézzük azt az oldalát,hogy az a kutya,aki említett kozmetikus kezébe kerül,mit sem tehet arról,hogy válság van.Neki csak fáj a kis talpa,mert összeragadt benne a szőr,kimarta a sós lé télen,beleragadt a bogáncs... Ő csak jól szeretné érezni magát,és nem tud egyedül másik kozmetikust keresni,ha a gazdája nem veszi észre a mulasztást...

Én a magam részéről akkor is szeretek jól,precízen dolgozni,ha senki nem is nézi meg az eredményt.Magam miatt. És kozmetikusként a kutyák miatt.

Kicsapták a biztosítékom...

Ma reggel a villamoson történt. Az első ajtónál (megjegyzem nem volt tömeg) állt egy nő,a genetikailag boldogtalan fajtából. És felszállt egy vak férfi fehér bottal és egy gyönyörűséges fekete labrador vakvezető kutyával.Rögtön leült a gazdája lábához,eközben véletlenül hozzáért-hangsúlyozom:éppenhogycsak hozzáért-fentebb említett nő lábához,aki azonnal elkezdett ordítani,minősíthetetlen stílusban,hogy micsoda paraszt( mármint a világtalan férfi),és hogy képzeli,hogy egy ekkora rohadt,mocskos döggel fel mer szállni a villamosra.

Többek megemlítették,hogy egy vakvezető kutyáról van szó(én megemlítettem,hogy bármilyen más kutyáról is szó lehetne,ha a gazda betartja az utazás szabályait),mire a nő tovább ordított,hogy őt nem érdekli,hogy vakvezető,mert az ilyen elégedjen meg a fehér botjával,mert a koszos dögtől ő nem tud nyugodtan utazni...

És itt,ebben a szent pillanatban nekem elszakadt a cérna,kicsapódott a biztosíték,és a következő szöveg hagyta el a számat:
-Soha nem szoktam átkozódni,vagy rosszat kívánni másnak,még az ellenségemnek se,de most teljes szívemből kívánom,hogy saját bőrén tapasztalja meg,hogy milyen érzés vaknak lenni,kitéve az ilyen idegbeteg emberek mocskolódásának! És most jobban teszi,ha leszáll,és megvárja a következő villamost,vagy gyalogol,hogy ne zavarja senki,mert ha nem teszi meg,akkor én fogom lelökdösni a kocsiról,és tartok tőle,hogy az emberek mellém fognak állni!

És elindultam felé.Azt hiszem,hogy az arcomra lehetett írva,hogy meg is fogom tenni,mert villámgyorsan elhagyta a villamost,aztán lentről kiabált tovább.

És szegény férfi a hűséges társával megköszönte... A többi utassal együtt szégyelltem magam az ilyen embernek nem nevezhető lények helyett is...