Kávézó macskákkal

Ma a macskás csapattal elmentünk megnézni. Bár az utolsó pillanatig tartottam magam,hogy ebben a programban nem fogok részt venni,de mégis elmentem,senki ne mondhassa,hogy úgy alkotok véleményt valamiről,hogy nem láttam a saját szememmel.

Igazán,becsszóra igyekeztem pozitívan állni a dologhoz,félretenni az előítéleteimet,és nagyon figyeltem,hogy hogyan sikerült leküzdeni a sokunk által felsorolt problémákat...

Hát,többnyire sehogy...

Első lépésben tegyük félre,hogy ez egy macskás kávézó,mert már simán kávézónak se tetszik. Belépésünk után felvezettek bennünket a galériára.Utána elég sokáig vártunk,hogy valaki megkérdezze,hogy mit szeretnénk fogyasztani. Aztán kiderült,hogy nincs étlap,amin a sütik fel lennének tüntetve,úgyhogy le kellett caplatni a lépcsőn,hogy megnézhessük a választékot a pultban. Ezt mondjuk azelőtt is mondhatták volna,mielőtt föltereltek bennünket...

A fenti részre nem nagyon jönnek fel a macskák,talán kettő látogatott meg bennünket egész idő alatt,amíg próbáltunk beszélgetni egymással,bár ez sem volt egyszerű,olyan hangosan szólt a zene... Nekem egy kávézó árasszon meghitt hangulatot,ahol nyugodtan beszélgethetek a barátaimmal...

A felszolgáló túl kedves,túl sokszor kérdezi,hogy mit szeretnénk,és bár benne van a házirendben,hogy óránkénti fogyasztást kérnek,de nincs összeg meghatározva,tehát megtehettük volna,hogy először egy kávét kérünk,majd egy óra múlva egy sütit... Nem ezt tettük. Meg is érkezett a felszolgáló egy Foglalt táblácskával... Nem ez a legudvariasabb módja annak,hogy jelezzék,lejárt az időnk...


És akkor most a macskákról... Mert fentiek miatt még csak szimplán vacak a hely számomra. De a macsekok látványától szomorú,gyomorszorító... Ez lenne majdnem az utolsó hely a földön,ahol a saját cicámat tudni szeretném...

Teljesen kedvetlenek,idegesek,minden zajra rezdülnek... De a legrosszabb a tekintetük. Olyan fásultan nézett mindegyik. Fiatal cicák,de szinte semmire nem reagáltak,ha az én cicám lenne ilyen,akkor vinném az állatorvoshoz. Ezen kívül szerintem soványak is,és a szőrük nagyon ápolatlan,fénytelen.

Tehát nem lettem meggyőzve... Továbbra is azt gondolom,hogy ez a helyzet nem jó a cicáknak,de ez senkit nem érdekel túlzottan,hiszen a kávézó láthatólag jól megy,ez csak a cicáknak köszönhető,mert egyébként még a felejthetőnél is gyengébb lenne maga a hely...

És még mindig az a hasonlat jut az eszembe,hogy ezzel az erővel intézeti gyerekeket is mutogathatnánk macskák helyett...Ha valaki nem akar a gyerekkel nyűglődni a hétköznapi életben,akkor havonta egy alkalommal beül a kávézóba,megsimizi néhány gyerek buksiját,társasozik velük kicsit,majd azzal a boldog tudattal megy haza,hogy ezt a projectet is kipipálta...

Egy kávézó margójára...

Kifejtettem a véleményem több fórumon is. Azt mondták, okoskodom. Szerintem nem, de mindegy. Tekintsünk el attól,hogy szerintem jó-e a macskáknak kávézóban élni, avagy sem.

De az nem fura senkinek, hogy a macskák zaklatásának kiküszöbölésére az a megoldás született, hogy a tulaj(akié a kávéház bevétele lesz) önkénteseket toboroz, hogy mégis bemehessenek a gyerekek, akik miatt nyilván több lesz a forgalom?

Fanti esti monológja

Jájájáájjj! Már készül a vacsora. Mi lesz,ha engem kifelejt???

Nem akarok éhenhalni!!!

Valaki segítsen már,mert úgy néz ki,hogy ez itt megsüketült!

Jajj,mi lesz velem,ha nem jut vacsora???



Na végre,igyekezz már,mindjárt éhenhalok!

Méghogy ne dünnyögjek az orrom alá... Persze,hogy dünnyögök,mert lassú vagy!
Nem én alszom tápmorzsában,úgyhogy gyorsan terítsd azt a takarót!

És most csukd be az ajtót,hogy nyugodtan
 ehessek!

...

Hahóóó! Mi lesz,ha itt felejt bezárva??? Tessék engem kiengedni! Már megettem a vacsit... Valaki nyissa már ki az ajtót!

Na jól van,végre,hogy ideértél!
Mondjuk most már nem akarok kimenni,csak az elv... Lássuk be,mégiscsak sziámi vagyok,alapvetés,hogy vannak jogaim... Neked meg kötelezettségeid.

Na,gyere ide,adhatsz egy puszit,mert szeretlek... Persze,hogy morgok,jóból is megárt a sok!

Na jó,alszom veled,melegíthetsz!  De ne mocorogjál! Jó éjt!

Kefírke...

Tegnap okafogyottá vált az alomtálca a nappaliban,a szekrény tetején...
Mert az volt Kefír birodalma. Ott élt Ő a maga kis furcsa világában...
Már pici korában látszott,hogy nem teljesen olyan,mint egy normális cica. Nem túl sok élőlényt tüntetett ki a szeretetével. Inkább elvonult a világtól,és magában elmélkedett annak folyásáról.
De ha szeretett,akkor abba mindent beleadott.

Tegnap üresen maradt a tálkája. Nem nyúlt utánam a hűtő tetejéről,hogy jelezze,hogy neki most simi jár. Nem hallom többet a méltatlankodó fújását,ha valaki betolakodik a területére...
Csend maradt utána,és egy kis kerámia urna.
7 év és 9 hónap... Az első cicánk...
Mindig velünk leszel,legyél nagyon boldog odafent!

Margitka

Ha az elmúlt években megmagyarázhatatlan dolgok történtek a környezetünkben,akkor azt x-aktás eseménnyé nyilvánítottuk,és ezek okozóját párom által elkeresztelve Margitkaként emlegettük.
Vannak időszakok,mikor el is feledkezünk Margitkáról,aztán újult erővel lendül bele a szórakoztatásunkba,egész sorozatot produkálva a lehetetlennek tűnő dolgokból. Bekapcsolódó mosógép,magától moziztató dvd lejátszó,lepotyogó könyv a macskamentes területen,és még sorolhatnám...

Néhány perce majdnem megajándékozott egy szívinfarktussal...

A konyhában egy kampón évek óta fel van akasztva egy nagy csomag üveggyöngy egy hagymaháló-szerű tasakban. Puding főzésnél,tejforralásnál szoktam használni,hogy ne égjen oda az edény alján a főzendő,így nem kell folyamatosan kevergetni,egy régi barátnőmtől tanultam a trükköt.

Éveken keresztül jól érezte magát oda felakasztva,és ma úgy döntött,hogy leveti magát a kampóról,mert csak ez történhetett,ugyanis se a kampó nincs eltörve,se a szütyő nem szakadt el. Egyszerűen csak leugrott onnan...

El tudjátok képzelni,hogy az esti csöndben milyen hangja van,mikor nagyjából ötven darab üveggolyó lezuhan a járólapra és szétgurul az egész konyhában?

Engem a szívroham kerülgetett,a kutyák meg ugatórohamot kaptak,alig tudtam lecsendesíteni őket...

És még mindig morognak a konyhaajtóra,pedig már összeszedegettem előttük a golyókat...

Jó éjszakát!..........

Magyar minőség-a szó jó értelmében:)

Hazafelé menet pillantottam meg a feliratot,bámészkodás közben akadt meg a szemem az "ALFÖLDI" szócskán. Egy régi bérház kapuja mellett levő zsúfolt kis vitrin,tele cipőkkel és papucsokkal. Nem csillogó,nem hivalkodó,és mégis azonnal tudja az ember,hogy miről van szó. Legalábbis aki elég idős hozzá,hogy emlékezhessen az elnyűhetetlen,anyáink szerint egyáltalán nem nőies viseletre,amit mi mégis nagyon szerettünk hordani. Sokszor még ősszel is a lábamon volt,inkább dupla zoknit húztam bele... Tizensok éves hordása alatt nem a bőr ment tönkre,nem a varrás ment szét,egyszerűen elfogyott a talpa... De hát elég sok kilómétert tettem bele.

A szép emlékek hatására kutakodni kezdtem a neten,hogy biztosan arról az ALFÖLDI-ről van-e szó,és kiderült,hogy igen.

Alföldi Cipőbolt

Ma végre el is jutottam a boltocskába. Picike kis bolt,először azt hittem,hogy rossz helyen járok,mert sorba kellett állni már a bejutásért is...
Egy nagyon kedves fiatal hölgy az eladó,aki szeretettel beszél a cipőkről,és észre sem veszi,hogy máris túlórázik,pedig kint vár még rá egy menyasszony,akiről cipőméretet kell vennie.

Felkészült vásárló lévén cetlivel a kezemben érkezek,hogy melyik modellt szeretném felpróbálni,rögtön tudja,hogy melyikről beszélek,pedig rengeteg féle cipő van. 37-es,vagy 38-as kellene,azt is rögtön tudja,hogy egyetlen darab van belőle,egy 37-es,mert ez a fazon nem nagyon fogyott,egy ideje már nem készítik. És bár sok cipőből kell a nagyobb méret,ez olyan,mintha a lábamra öntötték volna.:)
Felbuzdulva a sikeres választáson,ami első látásra szerelem esete volt,gondoltam,hogy engedek a nosztalgikus hangulatomnak,és egy alföldi papucsot is engedélyezek magamnak. Először egy sötétebb barnát vett elő,de az nem tetszett,és kértem egy világosabbat. Félve húzott elő egy dobozt,egész bátortalanul tette fel a kérdést: -Almazöld esetleg?

És elővett egy olyan színű papucsot,amilyet csináltatnék magamnak,ha választhatnék a színek közül... Mikor látta az arcomon,hogy egyáltalán nem kezdek bőszen tiltakozni,akkor mondta,hogy minden lábbeli megtalálja egyszer a gazdáját. Ezeknek kicsit többet kellett várni,( mert a zöld papucs tévedésből készült egy világosbarna rendelésekor),de ahogy elnézi,megérte a várakozás.:)


Íme ők:

Bátran merem ajánlani mindenkinek,aki igazi bőrből való lábbelit szeretne elérhető áron,barátságos kiszolgálás mellett.:) És még magyar is.:)

Az emberi természet...

Egy ideje elég érdekes folyamatok zajlanak bizonyos internetes felületeken. Ha végigjárod a lépcsőket (bosszankodás,düh,csodálkozás,csalódás,szánalom stb.),akkor eljutsz odáig,hogy szórakoztatónak találod a műsort.:-) Igaz,kicsit olyan,mintha ovisokat figyelnél,de ettől még akár tanulságos is lehet. És ha eljutsz idáig (ahogy többen el is jutottunk),akkor célját téveszti az egész... :)