Mert azt minden jóravaló alattvaló tudja,hogy abban a pillanatban megszűnik a saját élete,ahogy egy bársonytalpú szolgálatába szegődik. Így történt ez nálunk is. Életem párjával folyamatosan bővülő macskabirodalom alázatos szolgálóivá lettünk,és soha egyetlen percre sem bántuk meg.
Bár vannak hajhullasztó pillanatok,mikor hirtelen felindulásból legszívesebben szélnek eresztenénk valamennyit,de nem lehet rájuk sokáig haragudni. Mert sose csinálnak gonosz dolgot,egyszerűen csak másra használják a körülöttük lévő tárgyi világot,mint mi. És hát ki állíthatja teljes biztonsággal,hogy például egy hosszú szőnyeg nem ugyanannyira jó "szánkónak" a felkövezett előszobában,mint simán szőnyegnek. Vagy hogy nem jobb-e focizni egy teamécsessel,mint meggyújtani,ami még veszélyes is ráadásul. Azon meg végképp lehetne vitatkozni,hogy miért baj,ha a cica felmászik aludni a karácsonyfára,és ledobálja a zavaró,és egyáltalán nem odavaló díszeket...És még sorolhatnám,hogy mennyi -számunkra értéktelenné vált - dolgot is tudnak játéknak használni (műanyag kupakok,pizzásdoboz kitámasztóka,papírgalacsin stb.).
Minden csak nézőpont kérdése. És igenis megváltozik az értékrended,ha ezekkel a megfejthetetlen kis állatokkal osztod meg az életed.Mert nem olyan fontosak a bútorok,nem baj,ha kicsit lukas a függöny,nem számít,ha mindenhol macskaszőrt találsz,mert ezek a bosszúságok egészen aprónak tűnnek ahhoz a boldogsághoz képest,amit azzal okoznak,hogy nagykegyesen az öledbe bújnak,és dorombolva,törleszkedve engedik,hogy szeresd őket.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése