Micó egy hónapos kóborlása alatt kapcsolatba kerültem ugye a környék összes kóborcicájával,akik lelkesen futottak elő minden nap a ciccogásra a csörgős jutifalat reményében.
A mellettünk levő iskola kertjében éldegélt egy cica,nagyon barátságos,szépséges nőstény. Ő minden este a kapunkban várt,mikor Lili kutyával sétára és Micó keresésére indultunk,és szorgalmasan elkísért bennünket szinte minden nap. Egészen télig,amikor is egy nagyon hideg,havas estén Párommal együtt róttuk az utcát,Tricolor cicabarátunk a sportpálya kőkerítésén miákolt nekünk,majd mikor odaértünk,akkor a nyakamba ugrott,elvackolt a kapucnimban,és soha többet nem akart onnan lejönni.
-Nem mindegy,szívem?
-Hát,de,végül is már úgyis mi etetjük...
-Akkor vigyük be?
-Mi lesz a neve?:)
Hát,ennél nem sokkal többet tanakodtunk,míg végül Szafi is családunk tagja lett. Bár később kiderült,hogy ő csak ideiglenes szállásként választott minket,lebabázásának idejére.:) Mert persze vemhes volt.
Terhes anya nem járt annyit ultrahangra,mint mi Szafival,mivel nem tudtuk,hogy mikor párzott,így azt se,hogy mi a szülés várható időpontja,és féltünk,hogy baj lesz a kicsikkel,ha túlhordja a vemhességet.
De nem lett semmi baj.:) Három bébibaba született,a három grácia: Kamilla,Bambi és Panda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése