Szombat reggel hallottam meg a rettentő miákolást a sportpálya kerítésénél. Gyönyörű szürke cirmos kiscica. De nekünk nem kell több macsek... Csak akkor viszem haza,ha biztos gazdijelöltet tudok. Körtelefon. Sajnos senkinek nem kell... Megacéloztam a szívem,és elmentem dolgozni. Délután Kedvesemmel beültünk egy -a házunktól fél km-re levő étterembe. Ahova a második fogás tájékán peckesen feltartott farokkal bemasírozott a kis cirmos és leült az asztalunkhoz.:) Azértis hazavisztek!!! Ez volt a kis arcára írva.:) És így lett VIII. Henrik is a családunk tagja. Azt hiszem,hogy nyugodtan állíthatom,hogy minden izgalom nélkül indulhatna a Föld legrosszabb macskája címért.:) De imádjuk.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése